logo

V December AD

Zászló és fényjelzések a haditengerészetnél

Különösen fontos szerepe volt a zászló- és fényjelzésnek a haditengerészetnél. Az ókorban minden hajó köteles volt zászlót viselni s ezekről általában meg lehetett ismerni a hajók szerepét és rendeltetését. A tengernagyi hajó vörös lobogót tűzött ki; a kémhajóknak is könnyen felismerhető zászlóik voltak, s ezekkel tudatták híreiket a flottával, mert a hírszerző útról nem futhattak vissza minduntalan a nagyobb egységekhez, hogy közöljék velük értesüléseiket. éjjel az őrtornyok és világítótornyok fényjelzései pótolták a zászlójeleket, továbbá az üveggel, vagy hólyaggal zárt lángú lámpák; fáklyákat a gyúlékony fahajókon sohasem használtak.

A hajók jellegét könnyű volt felismerni arról, hogy a hadihajók egy, a teherszállító hajók két, a tengernagyi hajók pedig három lámpát tűztek ki éjjel. Ezek a fényjelzések, valamint a zászlójelzések is, nemzetközileg elismertek és használatosak a voltak.

A zászlók alakja és színe (kerek, három- vagy négyszögletű, fehér, kék vagy Vörös), a fényjelek elhelyezése a hajón és az árbocokon már népek szerint különböző volt és ez megkönnyítette a hírszerzők és a vezérek tájékozódását.

Plutarchos említi, hogy Kleopatra az actiumi döntő tengeri ütközetben arannyal átszőtt bíborvitorlát vonatott fel Vezérhajójára; kétségtelen, hogy ez nem csupán gazdagságát és pompaszeretetét akarta kifejezni, hanem hadijelzés céljaira is szolgált, éppen úgy, mint Nagy Sándor indiai flottájának színes és pompás vitorladísze, amelyről a természettudós Plinius tesz említést.