logo

I December AD

A haditengerészet eredete

A rómaiak hosszú ideig nem érezték különösebb szükségét a tengeri hadviselésnek, hiszen a légiók a szárazföldön legyőzték Itália összes ellenfelét. Kr. e. 311-ben a köztársaság két hivatalnokból (duoviri) álló testületet hozott létre, melyet hadihajók építésével és fenntartásával bízott meg. Egy duumvir alá tíz hajóból álló hajóraj tartozott, melyek minden valószínűség szerint triremisek, vagyis három evezősoros (lásd lent) gályák voltak Nagyon keveset tudunk ezeknek a hajórajoknak a tevékenyégéről, kivéve talán azt, hogy a tarentumi flotta Kr. e. 282-ben megalázó vereséget mért rájuk.
Az olyan ritka alkalmakkor, amikor nagyobb erejű flottára volt szükségük, a rómaiak hadba szólították a nagy tengerészeti hagyományokkal rendelkező szövetséges városokat. Ezektől a tengeri szövetségesektől (socii navales) a rómaiak elvárták, hogy szükség esetén katonák helyett hajók és tengerészek rendelkezésére bocsátásával tegyenek eleget szövetségi kötelezettségüknek.

Kr. e. 265-ben a rómaiak expedíciós csapatokat küldtek Szíciliába, ahol azok rövidesen összeütközésbe kerültek a karthágóiakkal. Mivel Karthágó rendelkezett a Földközi-tenger nyugati felének legerősebb és legjobban képzett flottájával, a rómaiaknak nagy nehézségekbe került utánpótlást eljuttatni a szigeten állomásozó haderőnek. A rómaiak hamarosan rájöttek, hogy ellenfelük legnagyobb erőssége és harci büszkesége a hadiflottájában rejlik, melynek legyőzése sokkal nagyobb csapást jelent majd számára, mint bármilyen szárazföldi vereség.

Kr. e. 261-ben a köztársaság elrendelte egy 100 quinqueremisből — vagyis öt evezősoros hajóból —, valamint 20 triremisből álló flotta felállítását. Ez jelentette annak a nagyszabású hajóépítési programnak a kezdetét, melynek segítségével a rómaiak a kedvezőtlen időjárási viszonyok okozta rettentő veszteségeik ellenére, nagyfokú elszántságuknak köszönhetően, végül megsemmisítető csapást mértek a punok tengeri hatalmára.



Forrás: Adrian Golsworthy - A Római hadsereg története