logo

V December AD

Az ókori Róma tengeri hadereje

A hajóhad a Római Birodalom haderejében sosem látszott kiemelkedő szerepet, még a pun háborúkban sem, amelyek nagy része a tengeren folyt. A rómaiak itt sem tengerészeti taktikájukkal győztek, hanem azzal, hogy a tengeri harcot a szárazföldihez kívánták hasonlóvá tenni, ami sikerült is nekik.

A pun háborúk befejezte után, amikor már Hispania, Makedónia és Görögország, valamint Kis-Ázsia is a birodalom részévé vált, ismét lemondtak a rómaiak arról, hogy saját hajóhaduk legyen, megelégedtek azzal, hogy a szövetséges városok állítsanak ki számukra bizonyos számú hajót.

Ez hátrányukra vált a Jugurtha és különösen a Mithridatész elleni hadjáratokban. Ezután új, nagy -500 hajóból álló- tengeri hajóhadat építtetett Pompeius i. e. 67-ben a kalózok ellen, ez a had később a polgárháborúkban komoly szerepet játszott, előbb Julius Caesar, később Octavianus harcolt ellene.
Utóbbi i. e. 37-ben Agrippa felügyelete alatt építtetett egy nagyobb, 300 hajóból álló hadat, amellyel előbb Sextus Pompeiust győzte le i. e. 36-ben Naulochosnál, majd az itt elfoglalt hajókkal kibővült flottával legyőzte i. e. 31-ben Actiumnál Antoniust. Octavianus, Sextus Pompeius és Antonius hajóhadának maradványai képezték a császárkori tengeri haderő magvát.

Görög mintára minden hajónak neve volt: Aesculapius, Aquila, Armata, Fides, Libertas, Minerva, Augustus, Danuvius, Rhenus, Taurus, Pax, Oceanus stb. A hajóhad legénysége úgy a köztársaság, mint a császárság alatt libertinusokból állt, csak Claudius kora után voltak köztük peregrinusok is. Huszonhat évig szolgáltak, s zsoldjuk a legkisebb volt az egész haderőben. Két nagy osztályba tartoztak: nautae (matrózok) és remiges (evezősök).

romaikor_kep



A két classis pratoria élén egy-egy praefectus classis parancsnokolt a császár helyetteseként, ezek helyettese egy-egy subpraefectus, akit épp úgy a császár nevezett ki, mint a többi hajóhad praefectusát. Mindezek lovagrendi férfiak voltak, akik előbb a szárazföldi hadseregben szolgáltak egyéb minőségben. A többi tiszti állásra vonatkozóan nincsenek biztos értesüléseink. A magasabb rendű tisztek közé tartozott a stolarchus és az archigybernes, akikről a nevükön kívül semmi biztosat nem tudunk.

Az egyes hajóraktárak vezetője: praepositus reliquationis classis. Az egyes hajók parancsnokai: trierarchi, nauarchi és centuriones. Utóbbiak helyzete, jelentősége bizonytalan. Az altisztek: principales, akiket szolgálati beosztásuk szerint éppúgy más-másképpen hívtak, mint a legénység többi tagjait.

A közlegény: miles ex classe, manipularis ex triere. A principales közt vannak: optio, armorum custos, gubernator, proreta (helyettes kormányos), hortator (evezősök felügyelője), nauphylax, signifer, cornicen, diaetarius (evezősök élelmezését felügyelő), symphoniacus (az evezőütemek jelzője), victimarius (áldozó), medicus és végül a különböző duplicarii és beneficarii.

Az irodai és kezelési személyzethez tartoznak: scriba, librarius, tabellarius, dispensator. A mesteremberek közé: architecti, fabri, artifices, velarii, subunctores, coronarii.