logo

XV December AD

Kéz és karmozdulatok.

A közvetlenül érthető jelek sorába tartoznak az intések, kéz- és karmozdulatok, amelyeknek használatára az ókorból számos példánk van. Az ilyen jeleknek legnagyobb hibájuk, hogy könnyen félreérthetők vagy bizonyos körülmények közt érthetetlenek. Például Jeruzsálem ostrománál Titus hiába integetett katonáinak: a híres templom kigyulladt és a fővezér azt akarta értésükre adni, hogy oltsák el a tüzet, hogy megmenthesse a kincseket érő templomot; a katonák nem értették az integetést és így a templom porrá égett.
Ilyen közvetlen jel volt az ókorban az integetés pálmaágakkal, a hüvelykujjak lefelé fordítása, – amivel a közönség a legyőzött gladiátor ledöfését követelte – a kendők lobogtatása, harcok idején a pajzs ütögetése dárdával; a pajzsok egyidejű ütögetése egyúttal a győzelmes hadsereg ujjongásának is kifejezője volt.

Különösen fontos az ókori íróknak az a tudósítása, hogy azok az árulók, akik az ellenséghez át akartak szökni, ezt a szándékukat úgy jelezték, hogy pajzsukat fordítva tartották (mint Ammianus Marcellinus írja), vagy fejük fölé emelték, vagy hátuk mögé rejtették. Az egész sereg egyszerre felhangzó csatakiáltása rohamjelnek számított, néha pedig, különösen kidben, arra szolgált, hogy a szomszédos csapattesteket tudósítsák saját csapatuk jelenlétéről.