logo

XII December AD

Legénységi büntetés

A hadvezér a parancsnokok jelentései alapján büntetett is. A római hadseregben közismerten szilárd és megalkuvást nem ismerő fegyelem uralkodott. A katonai esküt szentnek és megszeghetetlennek tartották, a háborúban tanúsított hősiességet mindig nagyra értékelték. A parancsot gondolkodás nélkül végre kellett hajtani, a parancsnokok a vétkest testi fenyítésben részesíthették, a hadvezérek pedig a súlyosabb cselekmények elkövetőit halállal büntethették, s döntésük ellen föllebbezésnek nem volt helye.

Súlyosan büntették azt az őrszemet, aki elaludt szolgálata közben, vagy elhagyta őrhelyét. A tribunusokból megalakult haditörvényszék halálra ítélte, társai agyonpálcázták vagy megkövezték. A gyáváktól megvonták a zsoldot, a hadizsákmányt, vagy a hadjáratban való részvételüket semmisnek mondták ki. Ezeket egész csapattestekre is alkalmazták.
Kisebb vétségekért megszégyenítés járt, például egyenruha nélkül, mezítláb kellett szolgálatot teljesíteni, vagy büntető gyakorlatokat végeztettek velük teljes menetfelszereléssel. Csökkenthették az élelmet, árpakenyeret kaptak búzakenyér helyett, vagy meghatározott időre megfosztották a vétkest fegyvereitől.

A fegyelmi büntetéseket a katonai tribunusok rótták ki a legionáriusokra, a szövetséges katonákra saját parancsnokaik. A főparancsnok a tisztek és a halállal büntethető vétségek esetében ítélkezett. Felsorolni is sok volna, hol, mikor, milyen létszámban küzdöttek a légiók.

Az i. e. V. században Róma a szomszédos területekért harcolt, az i. e. IV. században meghódította Közép-Itáliát, az i. e. III. század elejéig elfoglalta Dél-Itáliát, az ott virágzó gazdag görög gyarmatvárosokat, köztük a legnagyobbat és legjelentősebbet, Tarentumot.
118 éven át folyt Róma küzdelme Karthágó ellen. Légiók meneteltek és csatáztak az Északi-tengertől a Perzsa-öbölig, a Rajna és Duna vonalától a Felső-Nílusig, az Atlasz hegységtől a Kaukázus előhegyeiig, de légiók verték le Spartacus hatalmas rabszolgaseregét, és légiók küzdöttek egymás ellen a polgárháborúk éveiben is.

Nagy seregek csaptak össze, kiváló hadvezérek tűntek fel, győzelmek és vereségek váltották egymást szárazföldön és tengeren. lanus isten római templomát, amelyet háború idején nyitva kellett tartani, hogy kitárt kapui befogadhassák a győztesen hazatérő légiókat, a köztársaság egész története során mindössze kétszer zárták be, később sem sokszor. A népi, polgár hadsereget zsoldos és állandó hadsereg váltotta fel, a köztársasági hadakból császáriak lettek, de a légiók maradtak. Megmaradtak mindaddig, míg Róma végzete beteljesedett!


Forrás:
Regős Géza: Az Antik Róma Napjai
Tankönyvkiadó - Budapest