logo

XV December AD

A szakrális szféra megsértése (nefas)

A szakrális szféra elleni bűntettek - a vallási előírások megsértésen túl - a katonai eskü megszegését is jelentették. Az esküt ugyanis a rómaiak szent dolognak tekintették, és annak megsértése a főben járó bűnök közé tartozott. A sacramentum militiae vallásos kötelék volt a katona és a hadvezér között. Magában foglalta a samniszoktól átvett sacramentum rítusát, melynek során beavatták a katonát, aki letette a titoktartási és hűségesküt.

A korai és közép-köztáraságban, azért is vették sokkal komolyabban a katonai eskü megszegését, mert az nemcsak a földi létét törvényeit, hanem a szakrális szférát is sértette. A bűnös megbüntetésének így volt egy erőteljes vallási oldala, mert az istenek kiengesztelését is jelentette. Ezt mutatja, hogy azokat a katonákat, akik az eskütételt megtagadták, az áldozati állatokkal együtt leszúrták. Továbbá az eskü megszegőit nem csak hadseregben büntették hanem, a leszerelés után is esküszegőként éltek tovább, ami egész életükre kihatott. A köztársaság válságában az eskü - ahogy Phang rámutat - számos paradox helyzetet eredményezett.

A Marius-féle reformok után ugyanis gyakorlattá kezdett válni, hogy a légiók felesküdtek a hadsereg parancsnokára, és ez tovább erősítette a kaotikus állapotokat. A köztársaság utolsó századára - az állam erőteljesen erodálódása mellett - a vallásos alapok is megrendültek, és már nem számítottak visszatartó erőnek, a számonkérés pedig fokozatosan átkerült a hadvezérek kezébe.



Forrás: Tóth László - Köztársaságkori Róma katonai büntetőpolitikája