logo

XXXI Martius AD

Az újoncállítás adóügyi vonatkozásai

A korábbi gyakorlattal összefüggő visszásságok és visszaélések egyik lehetősége lehetett a bevonult katonáknak járó adóegység vagy caput-mentességek körében elérhető előnyök rosszhiszemű kihasználása. A katonának bevonult, saját nevük alatt bejegyzett adózók vonatkozásában a rendelet a következő szabályt állapítja meg:

3. Ipsorum etiam, qui militaturi sunt, privilegiis accedentibus facilius devotio provocatur, videlicet ut universi, qui militaria sacramenta susceperint, eo anno, quo fuerint numeris adgregati, si tamen in suscepto labore permanserint, inmunes propriis capitibus mox futuri sint. Completis vero quinque annorum stipendiis qui comitatensibus numeris fuerit sociatus, patris quoque et matris nec non et uxoris suae capitationem meritis suffragantibus excusabit. Ii vero, qui in ripa per cuneos auxiliaque fuerint constituti, cum proprio capite uxorem suam tantum post quinque annos, ut dictum est, praestent inmunem, si tamen eos censibus constiterit adtineri. Et quia publica utilitas quoque cogitanda est, ne sub hac indulgentia insertae capitationis numerus minuatur, ex incensitis adque adcrescentibus in eorum locum, qui defensi militia fuerint, alios praecipimus subrogari.


a) „.universi, qui militaria sacramenta susceperint. eo anno, quo fuerint numeris adgregati, ..inmunes propriis capitibus mox futuri sint.”A katonának állt személy a szol-gálattal együtt járó előjogként nyomban (mox) mentesíti a saját neve alá vett caputot az adófizetés alól. Ötévnyi szolgálatot követően („completis vero quinque annorum stipendiis”) a kiemelt, comitatensis egységek tagjainál már további három személy: a bevonuló apja, anyja és felesége caputja után is jár a mentesség, míg a ripenses („in ripa”), auxilia és cuneus egységek katonái esetén a mentesség további egy főre (a feleség caputjára) szól. Külön is kiemeli a rendelet, hogy a caput-mentességet csak a meghatározott személyek (léte és) adólajstromba való bejegyzése esetén lehet érvényesíteni („si tamen eos censibus constiterit adtineri”).
A szabály lényegében megismétli a munkánkban korábban részletesen is elemzett szőnyi törvénytábla (Epistula Constantini et Licinii de privilegiis militum et veteranorum) és a CTh. 7, 20, 4 (325) rendeletének garanciális szabályait, amely megakadályozta, hogy a bevonuló katona szolgálatáért járó caput-mentességét rosszhiszeműen használják fel.


b) „Et quia publica utilitas quoque cogitanda est, ne sub hac indulgentia insertae capitationis numerus minuatur, ex incensitis adque adcrescentibus in eorum locum, qui defensi militia fuerint, alios praecipimus subrogari.”Az előzőekben említett biztosítékokat teszi teljessé a szakasz és az egész constitutio záró rendelkezése.
A katonák bevonulásával a caputok (pontosabban: az aktív caputok) száma értelemszerűen csökken, mivel a katona és idővel családtagjai caput-egysége mentességet élveznek, azokat nem kell beszámítani az adófizetésbe. A rendelet minderre tekintettel kötelezővé teszi, hogy a kieső vagy „passzivált” személyek nevén lévő caputoknál a kiesett személyek neve helyett az addig be nem jegyzett és adóügyileg cenzusba vehető személyek köréből (incensitis adque adcrescentibus) fel kell vezetni a megfelelő számú új nevet az adólajstromba, hogy a személyhez kötött adóegységek, a capitatiók száma ne csökkenjen az újoncok bevonulásával („ne sub hac indulgentia insertae capitationis numerus minuatur”).


Forrás: részletek Kelemen Miklós: Légiók és bürokraták Adalékok a késő római igazgatásszervezés és igazgatásfinanszírozás változásaihoz c. munkájából