logo

XXXI Martius AD

A prototypia gyakorlatában rejlő visszásságok

A rendelet bevezető szakasza az új szabályozás legfontosabb elemeinek rögzítését követően hosszan, szinte már szónoki stílusban taglalja a régi rendszer hiányosságait:

Tironum praebitio in patrimoniorum viribus potius quam in personarum muneribus collocetur, ut proto.. munus, quod provinciarum interna depascitur, ab imis, ut dicitur, radicibus eruatur. Nam inter reliqua vitia haec duo vel maxime intolerabilia iudicamus, quod aurum saepe pro corporibus inmane deposcitur atque advenarum coemptio iuniorum insolentius quam convenit aestimatur. Contra haec sane reperta est et facilitas et commoditas exigendi, cum neque excusari quisquam poterit, ut ante privilegio consueta fuerat hominis vindicatio, nec ullus, qui relevandus fuerit, perpetuae ingravationi addici.

a) „Tironum praebitio in patrimoniorum viribus potius quam in personarum muneribus collocetur,... ”A rendelet első mondata szerint az újoncállítás kötelezettségét nem személyhez kötődő közkötelezettségként (personarum muneribus), hanem patrimoniális alapon, tehát a föld tulajdona vagy birtoklása szerint kell megállapítani. Az új szabály látszólag nem jelent változást, hiszen az újoncállítási kötelezettség alapját jelentő protostasia kezdettől fogva a földhöz, pontosabban a capitulumhoz tartozó föld feletti rendelkezéshez kötődött. A gyakolatban azonban ahogyan arra rámutattunk a protostasia és a tényleges, „természetbeni” (corpora) újoncszolgáltatás kötelezettsége (tironum praebitio) elvált egymástól. Ebből az következett, hogy a protostasia alól nem mentesített capitulum-socii egy része, személyes alapon, a tényleges újoncszolgáltatás alól mentesítést kaphatott.
A protostasia kötelezettségének általános fenntartása mellett így a „gyakorlati értelemben vett protostasia", vagyis a személyes újoncállítás terhe ismétlődően a capitulum ugyanazon tagjaira nehezedett. A rendelet ezért a tironum praebitiót, személyi alapú munus helyett, patrimoniális szolgáltatásnak minősíti, melynek nemcsak alapja a földbirtok (lásd capitulum), de jellege szerint is a rendes földadó kategóriájába esik. A rendelet az új besorolással párhuzamosan megszünteti a tironum praebitio alóli személyes mentességeket és azok öröklődését.

b) „ ...proto.. munus, quod provinciarum interna depascitur, ab imis, ut dicitur, radicibus eruatur.” A töredékes szöveg kétféleképpen (protostasiae ill. prototypiae munus) kiegészíthető részét a szakirodalom többé-kevésbé egyformán, a prototypia addigi gyakorlatának megszüntetéseként, „gyökeres átalakításaként” értelmezi. A jogforrások is ezt a feltételezést támasztják alá, mivel a prototypia mint terminus technicus ezt követően már nem fordul elő császári rendeletekben, míg a protostasia igen.

c) „ ..aurum saepe pro corporibus inmane deposcitur atque advenarum coemptio iuniorum insolentius quam convenit aestimatur.” Az idézett fordulatból levonható leg-fontosabb következtetés, hogy az újoncozóknak (temonariusoknak?) lehetőségük volt az újoncállításra kötelezett személyek számára az újoncváltságot (aurum pro corporibus) magasan megállapítani, míg az újoncállításra kötelezett közösségektől „alacsony áron átvenni” a rekrutákat.
A fordulat a protostasia egyik tárgyalt változatát, a „kollektív újoncvá-sárlást”, vagyis a prototypia módszerét világítja meg. Az újoncozók ebben az esetben nem „belterületi”, vagyis adóügyileg a kötelezett capitulumhoz tartozó katonákat gyűjtenek, hanem azon kívüli „jövevény újoncokat” (advenae iuniores). Az újoncokért „coemptiós módszerrel” fizettek, vagyis az árat ők határozták meg.

A visszaélési lehetőségek azonban nem merültek ki a katonát állító és a katona helyett megváltást fizető közösség szolgáltatásainak (az újonc, illetve az aurum tironicum) értékkülönbözetéből adódó spekulációs haszonban. Az újoncszolgáltatásra kötelezett közösségeknek ugyanis az idézett szakirodalomban egyöntetű feltételezés szerint egyrészt meg kellett fizetniük a megváltás, az aurum tironicum összegét, és ezen felül kellett még újoncot is szolgáltatniuk. Amennyiben saját protostasia-kötelezettségük részeként állították volna a katonát, azért értelemszerűen nem kaphattak volna ellenértéket, azt a hatóság tőlük nem „megveszi” (aestimatur), hanem „beszedi”.

A spekuláció és a korrupció ilyen mérvű leleményessége és szemérmetlensége mellett talán nem is minősül dagályosnak a rendelet szóhasználata, amely szerint ez a gyakorlat „minden más gazság mellett is a legelviselhetetlenebb” („inter reliqua vitia haec duo vel maxime intolerabilia iudicamus”), és a tartományokat már „velejükig pusztítja” („provinciarum interna depascitur”).


Forrás: részletek Kelemen Miklós: Légiók és bürokraták Adalékok a késő római igazgatásszervezés és igazgatásfinanszírozás változásaihoz c. munkájából