logo

XXXI Martius AD

A bevezetni kívánt új gyakorlat

Az újoncvásárlás lehetőségének megszüntetésével a capitulum-tagok újoncállítással vagy megváltásfizetéssel teljesíthették a protostasia kötelezettségét. A rendelet azonban a két korábbi módszer teljesítési rendjében is változtatásokat vezetett be.

1. Illud etiam similiter definitum est, ut ii tantum a consortibus segregentur, quorum iugatio ita magna est, ut accipere non possit adiunctum, cum pro suo numero in exhibendo tirone solus ipse respondeat. inter quos vero possessionis exiguae necessitas coniunctionem postulat, functionis annorum et praebitionis vicissitudo servetur, quippe ut senatores ceterique, qui primo anno et suo et consortis nomine tironem dederint, insequenti vice habeantur immunes illique in praebitione succedant, a quorum conventione fuerit ante cessatum. quem ordinem, cum corpora postulantur, conveniet custodiri. sin vero aurum fuerit pro tironibus inferendum, unumquemque pro modo capitationis suae debitum redhibere oportet.

a) „ ...ii tantum a consortibus segregentur, quorum iugatio ita magna est, ut...pro suo numero in exhibendo tirone solus ipse respondeat.”Az idézett szabály látszólag nem rejt magában új megoldást, mivel arról rendelkezik, hogy a megfelelő nagyságú földterülettel, pontosabban földadóegységgel rendelkezőket („quorum iugatio ita magna est”), akik egyedül is képesek (illetve kötelesek) egy újoncot kiállítani, nem kell bevonni az újoncállításra kötelezett közösségekbe.
Az „ii tantum a consortibus segregatur” („csak azokat kell a tagoktól elválasztani”) fordulat és a részlet ebből következő „csak azokat kell a társult tagoktól különválasztani” fordítása már elgondolkodtató. Mivel a rendelet egyik szabályával megszüntette a tironum praebitio alóli mentességeket, talán tehetünk egy olyan következtetést, hogy korábban a mentességet élvezőket elválasztották az újoncállításra kötelezettektől, őket annak ellenére, hogy a capitulumhoz tartoztak nem vonták be az újoncállításra kötelezettek kényszerközösségébe (consortium). A capitulum-socius így nem lett consors. Ezért hárulhatott ismétlődően ugyanazokra a személyekre, consortesre az újoncállítás terhe.

b) „ ...qui primo anno et suo et consortis nomine tironem dederint, insequenti vice habeantur immunes... ” A protostasia, a capitulum-tagok általi újoncállítás „klasszikus” rendjét rögzítő rendelkezés szerint abban az esetben, amikor a közösség az újoncállítás kötelezettségének személyek állításával, „természetben” tesz eleget (cum corpora postulantur), mindig más tagnak kell a tényleges újoncállítást teljesíteni. Aki az egyik évben újoncot állított, az a következő években csak térítés (pretium) fizetésére kötelezhető. A teljesség kedvéért, vagyis hogy „semmi kétség ne maradjon” („ne aliquid dubium relinquatur”) a felváltva teljesített újoncállítás szabályait és összegszerűségeit is rögzítik:

2. Ne aliquid dubium relinquatur, et solidorum numerum, qui temonario inferendus est, designamus, ut, sive senator honoratus principalis decurio vel plebeius tironem suo ac sociorum nomine ex agro ac domo propria oblaturus est, ita se a coniunctis accepturum solidos noverit, ut integri pretii modus in triginta tantummodo et sex solidis colligatur, ut deducta portione, quae parti ipsius competit, reliquum consequatur, sex tironi gratia vestis ac sumptuum praebiturus.

A constitutio idézett szakasza mintegy emlékeztetve legfőbb rendelkezésére hangsúlyozza, hogy a consortium tagjainak „saját földjükről és házukból” („ex agro ac domo propria”) kell, a közösség nevében („suo ac sociorum nomine”), újoncot állítani. Ebben az esetben az újoncot állító személynek harminc aranynak megfelelő pénzösszeget kell felbontania a capitulum tagjai között (magát is beleszámítva), a földterületek arányában, majd ebből levonva a rá eső részt („deducta portione, quae parti ipsius competit”), a megmaradt összeget lehet a tagoktól beszedni („reliquum consequatur”). A térítés (pretium) összegén felül megállapított hat arany különválasztva kezelendő. Ez az összeg ugyanis az újoncnak (nem az újoncállítónak) jár „ruházat és költségek okán” (gratia vestis ac sumptuum), továbbá ezt arányosan kell felosztani a capitulum-tagok között úgy, hogy abba (valószínűsíthetően) az újoncállító is fizet.

A részlet másik fontos adaléka, hogy a kollektív újoncállítás „klasszikus esetének” szabályozásakor nem a capitularius, hanem a temonarius szóval jelöli a közösségi újoncállító (és a térítést beszedő) személyt. A prototypia fogalmának császári rendeletekben is tükröződő eltűnése így nem jelentette a vele technikai értelemben összefüggő temonarius kifejezés és feladat megszűnését is.

Végezetül tekintsük át a rendelet talán leglényegesebb változtatásának minősíthető új szabályt:

...Sin vero aurum fuerit pro tironibus inferendum, unumquemque pro modo capitationis suae debitum redhibere oportet.

Az új szabály szerint amennyiben a közösség tagjai újoncváltságot (aurum pro tironibus) fizetnek, nem a földadóegység (iugatio), hanem a fejadóegységek alapján (pro modo capitationis) kell a terhet közöttük megosztani. A consortium tagjai így nem a capitulumhoz tartozó földadóegységek, a iugumokon belüli részesedés alapján osztoznak az újoncváltságban, hanem a földjükön nyilvántartásba vett, ahhoz kötött személyi adófizetők, a caputok száma szerint. Az új szabályozás szerint tehát a iugatióhoz igazított capitulum alapján kivetett újoncállítástól és térítésfizetéstől eltérően az újoncváltság (aurum tironicum) technikai értelemben is pénzben fizetett, egyenes adóvá vált.


Forrás: részletek Kelemen Miklós: Légiók és bürokraták Adalékok a késő római igazgatásszervezés és igazgatásfinanszírozás változásaihoz c. munkájából