logo

XXIX Martius AD

Az origo jelentősége az annona militaris rendszerében

Az origo mint közteherviselési illetőség nemcsak a késő római igazgatásfinanszírozás egyik pillérét jelentő munera civilia körét határozta meg, de az annona-adóval összefüggő, az agrárnépesség számára előírt kötelezettségekhez is kapcsolódott. Az adófizető agrárnépesség terheivel és adóügyi felelősségével összefüggésben rendszeresen hivatkozott forráshely (CTh. 11, 1, 14 [366]) az annona beszolgáltatására kötelezett vidéki adófizetőket, az ún. colonusokat tulajdonosi helyzetük és adóügyi felelősségük szempontjából két, alapszinten elkülönülő csoportra osztja:

Penes quos fundorum dominia sunt, pro his colonis originalibus, quos in locis isdem censitos esse constabit, vel per se vel per actores proprios recepta compulsionis sollicitudine implenda munia functionis agnoscant. Sane quibus terrarum erit quantulacumque possessio, qui in suis conscripti locis proprio nomine libris censualibus detinentur, ab huius praecepti communione discernimus: eos enim convenit propriae commissos mediocritati annonarias functiones sub solito exactore cognoscere.

Az ún. coloni originales köre nem rendelkezik (semmilyen) földtulajdonnal (csak bérleménnyel), az ő esetükben az általuk megművelt (bérelt) föld tulajdonosa hajtja be az annonával összefüggő terheket (C. 11, 48, 4, pr.). Amennyiben azonban a földművesnek (a forrás második szakasza nem használja a colonus kifejezést) bármilyen kis földterület is van saját tulajdonában („terrarum erit quantulacumque possessio”), vele szemben már a városi tisztviselők közül kijelölt adóbeszedő (exactor) végzi az adóbehajtást.
A colonusok ezen, saját tulajdonnal (is) rendelkező, második csoportját nevezik a szakirodalmi feldolgozások szabad colonusoknak (coloni liberi). Az elemzett csoportosítás alapja tehát az adózó földművesek nyilvántartásba vétele saját vagy földtulajdonosuk (földesuruk) neve alatt.

Anastasius császár görög nyelvű, C. 11, 48, 19 alatt felvett rendelete szerint a (latin terminológiával) coloni liberi csoportját és az adscripticiust különíti el aszerint, hogy utóbbiak különvagyona az uraikhoz tartozik, míg előbbiek vagyonuk felett szabadon rendelkeznek, de ők is kötelesek a földet művelni és a közterheket teljesíteni. A szakirodalom a két rendelet alapján azonosítja a colonus originalist és az adscripticiust, mint a más tulajdonában álló földet művelő, más nevén nyilvántartásba vett adófizetők egységes csoportját.

A tulajdonosi jog és az adóbehajtás összefüggése mellett a két csoport adóügyi összeírására, számbavételére is iránymutatást ad az elsőként elemzett rendelet. A coloni originales (originarii) a tulajdonos tulajdonában álló föld szerint vannak (adóügyileg) számba véve („censitos esse constabit”).
A földtulajdonnal rendelkező coloni liberi azonban saját nevük alatt szerepelnek ott, ahol a tulajdonukban álló föld van, vagyis „saját összeírásuk helyein, saját nevükön vannak az adónyilvántartásokba bevezetve” („in suis conscripti locis proprio nomine libris censualibus detinentur”). A föld feletti tulajdon különbsége így az adóbehajtás és az azzal járó adóügyi nyilvántartás és felelősség szempontjából is különbséget jelent: a colonus originalistól a tulajdonos hajtja be az adót, míg a colonus libertől a városi exactor valamennyi földje vonatkozásában.

A későbbiekben még részletesen is elemezendő forrás a kizárólag bérleménnyel rendelkező és más tulajdonában álló földet művelő coloni originales csoportját azon az alapon választja el a tulajdonnal rendelkező colonusoktól, hogy előbbiek a föld tulajdonosának adóügyi felelőssége alá tartoznak, mivel földjeik a tulajdonosok neve alatt szerepelnek. A másik csoport értelemszerűen tulajdonosként szerepel a saját földje vonatkozásában, de a többi, bérelt földterület után teljesítendő annonaris szolgáltatásokat is a városi exactor hajtja be.
A rendelet a colonusok adóügyi természetével összefüggésben egy harmadik szem-pontra is iránymutatást ad. A Grey által kidolgozott elmélet szerint a coloni originales (coloni originarii) esetében a jelző origo szóból képzése jelentőséggel bír, az originalis és originarius jelző pedig technicus jellegű. A forrásban mindkét csoporttal összefüggésben használt „egyszerű” adóügyi összeíráshoz, feljegyzéshez, regisztrációhoz képest az originariusként való bejegyzés a nyilvántartásba vétel magasabb szintjét jelenti. Ez a „magasabb szintű nyilvántartásba vétel” egyrészt összefüggésben van a személyes jellegű nyilvántartásba vétellel (capitatio), másrészt tartalmazza a tulajdonos közkötelezettségeit is meghatározó, specifikus origóhoz való kapcsolást is.

Grey érvelésének ehhez kapcsolódó, a korábbi állásponttal ellentétes eleme az addig szinonimaként használt colonus originarius és colonus adscripticius érdemi megkülönböztetése. Álláspontja szerint ez utóbbi csupán egyszerű adóösszeírást, számbavételt jelent, hasonlóan a censitus helyzethez.

Az „egyszerűen belajstromozott” földművelők (censitos) és az originarius colonus minőségi megkülönböztetésére utal a C. 11, 48, 7 alatt felvett rendelet:

Quemadmodum originarios absque terra, ita rusticos censitosque servos vendi omnifariam non licet.

1. Neque vero commento fraudis id usurpet legis illusio, quod in originariis saepe actitatum est, ut parva portione terrae emptori tradita omnis integri fundi cultura adimatur.

2. Sed cum soliditas fundorum vel certa portio ad unumquemque perveniat, tanti quoque servi et originarii transeant, quanti apud superiores dominos et possessores vel in soliditate vel in parte manserunt: et emptor pretium quod dederit amissum existimet, nihilo minus venditori ad repetendos servos cum agnatione eorum vindicatione concessa...

A rendelet egyértelmű különbséget tesz az originarius colonus és a földhöz hozzáírt „egyszerű földműves” (rusticus), valamint a belajstromozott rabszolga (servus censitus) között. Kötelező jelleggel írja elő továbbá, hogy a földbirtok eladásakor a föld nagyságának megfelelő colonus és censitus személyt is át kell adni a vevőnek, határozottan tilalmazva azt a korábbi gyakorlatot, mely szerint „a föld egy kis részének vevőnek való átruházásával a birtok egészét megművelő személyi állomány átadásra került” („parva portione terrae emptori tradita omnis integri fundi cultura adimatur”).
Az új szabály nyomatékosan rögzíti, hogy „ha a birtokok egésze vagy meghatározott része kerül át valakihez, csak annyi rabszolga és földesúri originarius szálljon át, amennyi a korábbi tulajdonosoknál és birtokosnál az egésznek vagy a résznek megfelelt” („Sed cum soliditas fundorum vel certa portio ad unumquemque perveniat, tanti quoque servi et originarii transeant, quanti apud superiores dominos et possessores vel in soliditate vel in parte manserunt”).

A földhöz kötöttség viszonylatában tehát azonos szabályok vonatkoznak az egyszerűen belajstromozott (censitos) és az originarii csoportjára, az egységes szabályok hangsúlyozása ugyanakkor az említett személyi körök egyéb szempontból való elkülönítésére enged következtetni.
A személyes adókötelezettséget jelentő, originariusként való számbavétel és az ezzel összefüggő helyhez kötöttség szoros összefüggésére tekintettel Grey az origót a colonatus „lelkének” nevezi. Ebben az összefüggésben az annona-terhek teljesítése is origóhoz, vagyis városhoz kötött adókötelezettséget jelent. Mivel a tulajdonos adóügyi felelőssége is az origóhoz kötődik, összekapcsolódik az agráradó, az annona és a munera civilia rendszere.
A más joga alá tartozás (tulajdonos neve alatti számbavétel), az originarius helyzet és a birtokhoz való személyes adóügyi kapcsolódás összefüggésének bizonyítéka lehet Constantinus rendelete (CTh. 5, 17, 1):

pr. Apud quemcumque colonus iuris alieni fuerit inventus, is non solum eundem origini suae restituat, verum super eodem capitationem temporis agnoscat.

1. Ipsos etiam colonos, qui fugam meditantur, in servilem condicionem ferro ligari conveniet, ut officia, quae liberis congruunt, merito servilis condemnationis compellantur implere.

A rendelet szóhasználata szerint a más joga alá tartozó colonust origójához kell viszszairányítani, emellett az őt rejtegetőnek meg kell térítenie a colonus adóügyi kiesésével összefüggő kárt, vagyis a távollét ideje alatti, capitatióval összefüggő terheket. Grey elmélete szerint tehát az annona-fizetés és az azt megalapozó, magasabb szintű adóügyi kötelezettséget jelentő capitatio is helyhez kötötten, origóhoz kapcsoltan jelenik meg.
A colonus originalistól adót beszedő, ezért az adóért vagyoni felelősséggel tartozó földesúr-tulajdonos is saját, városa szerinti origója szerint van számon tartva, ehhez az origóhoz igazodik a colonus originalis adófizetési kötelezettsége is. Az origo szerinti adóügyi nyilvántartás ezáltal képvisel egy magasabb szintű lekötöttséget az „egyszerű” adóügyi számbavételhez képest.

Sirks Grey elméletére reflektálva határozottan elkülöníti a város alapján megállapított közteherviselési illetőséget („városi” origót) a colonus originalis kötelezettségével összefüggő „vidéki” origótól. A városi közkötelezettségekkel összefüggésben álló „városi origo" minden esetben egy várost, egy városhoz kapcsolt illetőséget jelent, a colonus esetében azonban nem a várost, hanem a földbirtokot jelenti, ahol a kötelezettséget teljesítenie kell.
A colonus tehát ugyanúgy csak helyhez kötötten, közteherviselési illetőségének megfelelően teljesítheti kötelezettségeit, de ez a közteherviselési illetőség nem a város, hanem a földbirtok. Fontos továbbá kihangsúlyozni, hogy a colonus originalis adóügyileg, míg a tulajdonos ez utóbbi minőségében felel az adók befizetéséért, de ez a felelősség nem keletkeztet „közteherviselési illetőséget” a tulajdonos számára.

Az elemzett rendelet (CTh. 11, 1, 14 [366]) tehát a colonusok között aszerint tesz különbséget, hogy azoknak van-e bármilyen saját tulajdonuk. Ebben az esetben ugyanis saját nevükön, a tulajdonuk helyén vezetik fel őket az adólajstromba (függetlenül attól, hogy máshol is van bérleményük, mástól is művelnek földet). Mindez azzal az adóügyi szempontból fontos következménnyel jár, hogy a bérlemény helyén nem jelennek meg az adónyilvántartásban, az adott terület capitatiójába nem lehet őket beszámítani.


Forrás: részletek Kelemen Miklós: Légiók és bürokraták Adalékok a késő római igazgatásszervezés és igazgatásfinanszírozás változásaihoz c. munkájából