logo

XXXI Martius AD

Az egységes igazgatásfinanszírozási rendszer (annona-munera rendszer) kiépítése.

Ahogyan arra a fentiekben rámutattunk, a Diocletianus császár uralkodásához kötött államszervezeti reformok két vonatkozásban jelentettek döntő jellegű és maradandó változást a római igazgatás rendszerében. A 3. század végének átszervezései végérvényesen megszüntették a principátus korának csaknem három évszázada fennálló hadseregszervezetét és tartományi igazgatási kereteit. Ebben az összefüggésben a diocletianusi rendszer leginkább a korábban ideiglenes és kivételes szervezeti megoldások állandósítása és az igazgatás egészén történő következetes és végleges végig vezetése szempontjából jelentett fordulópontot és maradandó változást.

Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy Diocletianus reformjai az új szervezeti megoldásoknak csupán egy részét, főbb intézményeit szervezték meg: a diocletianusi területigazgatás a következő fél évszázadban még számos elemében bővült, több esetben jelentősen kiegészülve, sőt (pl. a hadseregszervezés terén) a korábbi elveken érdemben is változtatva.

Diocletianus reformjainak másik, a birodalmi kormányzat szerkezeti és szervezeti átalakításánál is meghatározóbb, leginkább kiemelendő eleme az igazgatás fenntartási és működtetési rendszerének újjászervezése.

A változtatások ezen a téren hoztak valóban radikális és meghatározó újításokat a római kormányzattörténet több évszázados perspektívájában. Az említett változtatások a társadalmi és állami élet csaknem valamennyi területén döntő jelleggel alakították a késő római (kora bizánci) korszakot, és meghatározták a birodalom igazgatását egészen a középbizánci államszervezeti struktúra, az ún. thema-rendszer megszervezéséig.

A közterhek „arányos helyi ellátási rendszereként” működő új szisztéma megszervezése mögött az a célkitűzés állt, hogy a tartományok adózó lakossága biztosítsa közterhek formájában az igazgatási egységek területén állomásozó katonaság és bürokrácia ellátását és javadalmazását, ezáltal az igazgatásfinanszírozás forrásainak megteremtése az adózó lakosságra háruló, közvetlen közteherré vált.


Forrás: részletek Kelemen Miklós: Légiók és bürokraták Adalékok a késő római igazgatásszervezés és igazgatásfinanszírozás változásaihoz c. munkájából