logo

XXIX Martius AD

Az annona militaris mint ellátmány (annona expeditionalis)

Az annona mint a készpénzzsold helyébe lépő, terményben fizetett rendszeres járandóság jellegéből fakadóan a fizetség mellett az ellátmány funkcióját is betöltötte. Ahogyan Karayannopulos is rámutat, az új típusú javadalmazás mint „katonai és hivatalnoki zsold és ellátmány” („Sold und Verpflegung der Soldaten und Beamten“) funkcionált. A hagyományos értelemben vett katonai ellátmány ezáltal beolvadt az elsősorban illetményként osztott annona intézményébe. Ezt egyértelműsíti Valentinianus császár 364-ben kiadott rendelete (CTh. 7, 4, 12):

In provinciis statione militum adfíci possidentes Ursicini comitis suggestione cognovimus, a quibus superstatutorum grave atque inusitatum quoddam nomen Cenaticorum fuerit introductum. Quod magnifica auctoritas tua missis competentibus litteris in omnibus provinciis iubebit aboleri, ut milites recordentur commoda sua, quae in annonarum perceptione adipiscuntur, extrinsecus detrimentis provincialium non esse cumulanda.

A rendelet szövege szerint „élelmezési költség címén” („nomen Cenaticorum”) sem a katonák, sem feletteseik nem támaszthatnak követelést az adózókkal szemben. A constitutio indokolásában rámutat, hogy a katonák az annona felvételekor („in annonarum perceptione”) azt a járandóságot is megkapják, ami ezen a jogcímen (értsd: élelmezés) illeti meg őket. A forrás szövege szerint a katonák állomáshelyeihez közeli tartományi lakosok számára, rendkívüli jelleggel írták elő ezt a „megterhelő és szokatlan” („grave atque inusitatum”) kötelezettséget.
Rá kell mutatnunk ugyanakkor arra, hogy a zsoldfizetés és az ellátmányozás összekapcsolódása az annona intézményében csak a tartományhoz tartozó és ott állomásozó hadsereg körére vonatkozott. A hadjárat idejére mozgósított, „mozgó hadsereg” vonatkozásában továbbra is megmaradt a terményzsoldon felül juttatott, hadműveleti ellátmány, az ún. expeditionalis annona. A katonai hadművelet (expeditio) okán a tartományban tartózkodó hadsereg ellátása az arányos helyi ellátási rendszer elveinek megfelelően nem tartozott a helyi lakosság kötelezettségei közé, ezért az expeditionalis annona körében intézményesített hadseregellátás körében speciális szabályok érvényesültek. A vonatkozó szabályozást tartalmazza az alábbi, 359-ben (?) kiadott constitutio (CTh. 7, 4, 5).

Expeditionalem annonam ex horreis milites viginti dierum debent suscipere, ut eam transvehant propriis in expeditione necessitatibus profuturam.

Ahogyan arra fentebb már utaltunk, a katonáknak nem járt külön élelmezésüket biztosító ellátmány, mivel a (részben vagy egészben) terményben fizetett zsold (annona militaris) ezt is tartalmazta. Az idézett rendelet értelmében ugyanakkor hadjárat idejére, amikor a katonák elhagyták „fizetésük szerinti” állomáshelyüket, illetményükön túl is kaphattak élelmezési célt szolgáló külön ellátmányt, amelyet húsznapnyi adagban vehettek fel a tartományi raktárakból („exhorreis”), hogy azt saját szükségleteikre („propriis... necessitatibus”) magukkal vigyék. Ez volt az ún. expeditionalis annona.

Az expeditionalis annona fogalmának árnyalásához szolgál további adalékkal a CTh. 7, 4, 4 (358?) szövege:

Cum in expeditione milites degant, biduo expeditionalem annonam, tertio die panem consequantur ac vinum.

Értelmezésünk szerint az expeditionalis annonától meg kell különböztetnünk a hadjárat idejére („in expeditione”) járó ellátmányt, amely a constitutio szövege szerint a harmadik napokon nem expeditionalis annona, hanem más jellegű ellátmány (bor és fehér kenyér). Egy 360-ban kiadott újabb rendelet (CTh. 7, 4, 6) amely a hadjárat idejére („expeditionis tempore”) a katonáknak járó élelmezési ellátmány összetételét és napi adagjait állapítja meg arra következtethetünk, hogy az expeditionalis annona, az expeditionis tempore osztott annonán belül, egy kevésbé jó minőségű élelmiszerekből összeállított ellátmányadag lehetett.


Forrás: részletek Kelemen Miklós: Légiók és bürokraták Adalékok a késő római igazgatásszervezés és igazgatásfinanszírozás változásaihoz c. munkájából