logo

XXXI Martius AD

Az annona militaris kiosztása

A javadalmazás formájának megváltozása és az új típusú, terménybeli illetmény természete értelemszerűen megváltozatta a fizetés módját és lebonyolítását is. A principátus korában a katonák három részletben, arányos harmadévi bontásban kapták meg illetményüket. A stipendium így nemcsak a zsoldot, hanem a szolgálati idő fizetéssel záruló szakaszát, „fizetett harmadévét” is jelenthette. A négyhavi elszámolás érvényesült az igazgatásfinanszírozás késő császárkori rendszerében is, a katonai parancsnokoknak négyhavonta kellett elszámolniuk a praefectus praetoriók felé az általuk eszközölt fizetésekről.
Az annona mint adó kivetése, összegyűjtése és adminisztrálása, majd az abból fizetett annona militaris ellátmányának utalványozása a civil igazgatás legmagasabb szintjén álló praefectus praetoriók feladata volt. Ők határozták meg fizetési utasítás (delegatoria) formájában a területi egységek beszolgáltatási kötelezettségét. Ugyancsak a praefectus praetoriók rendelkeztek a tartományi raktárakban (horrea) összegyűjtött terménykészletek kiosztásáról.
Egy 355-ös császári rendelet (CTh. 1, 5, 5 [355]) határozottan kimondja, hogy praefectusi engedély nélkül nem utalhatnak ki jövedelmet a tartományi kormányzók („Nullus igitur iudex sine auctoritate tua in speciebus annonariis erogandis habeat facultatem”). Egy másik rendelkezés (CTh. 1, 5, 6 [358]) szerint ugyanakkor a praefectus praetorióknak is tiltva volt az illetékeségi körükbe nem tartozó hivatalnokoknak és katonáknak annonát utalványozni („Nullum patimus praefectorum in aliena diocesi emolumenta annonarum erogare”).

Az adózóktól beszedett annonát vagy közvetlenül az erődítményekbe vitték, vagy központi elosztóhelyekre, horreumokba szállították, és csak innen utalták ki a csapatokhoz és a tisztviselőkhöz. Az annona militaris szállítása a lakosságot terhelte, sőt bizonyos ese-tekben a raktárakból szolgálati helyre történő „második szállítás” is. A szállítás nehézségeit ismeri el egy 445-ben keletkezett császári rendelet (NV. 12, 3 [445]), amely engedélyezte az annona pénzben való megfizetését. Az annona adózók általi szállítása nem képezett külön közterhet, hanem az adófizetés teljesítésének része volt, megkülönböztetve egy jellegét tekintve hasonló, igen súlyos tehertől, az államnak való fuvarozás, az angaria és parangaria kötelességeitől.

Az ellátmány raktárakba való megérkezése után az egyes katonai egységek vagy hivatalok pénzügyi tisztviselőinek kellett személyre szabva felbontani az egységüknek kiutalt annonát, az állománylisták létszámviszonyai és zsoldtáblái alapján. A tisztviselő elnevezése a hivatalok jellegének és rangjának megfelelően különbözött. A magister militumok mellett chartulariusok álltak (CTh. 8, 7, 5 [354]), a palatini és comitatenses egységekben actuariusok (CTh. 8, 1, 10 [365]), más egységekben optiók (CTh. 7, 4, 24).

Az illetmények személyre bontása után az említett hivatalnokok kiállították az egyes személyekre jutó illetmények nyugtáit (pittacia authentica), amivel az abban feltüntetett személy a meghatározott időpontban felvehette a megszabott mennyiségű ellátmányt. Egy 365-ös császári rendelet szerint a nyugtát csak a jelzett időpont előtt egy vagy két nappal lehetett kiadni. A pittacia authentica alapján a susceptor vételezte ki a raktárból a megadott terményt, de a szabályok szerint ezt csak az abban feltüntetett napon tehette meg. A kivételezett termékeket végül az erogatorok osztották ki a javadalmazott katonáknak és tisztviselőknek.

Az annona kiosztását legmagasabb szinten a praefectus praetoriók felügyelték, amit egy 398-as császári rendelet (CTh. 7, 4, 24) szövege is tanúsít:

Excellentia tua erogationis per susceptores factae modum quantitati brevium conferri perficiat, ita ut, ex quo die numeris datum sit, diligentius exploretur ac si quod amplius actuarios vel optiones accepisse constiterit, quam brevium datorum scriniis nostris veritas continet, memorati in duplum reddere compellantur, susceptoribus ea summa imputanda, quam semel flagitantibus isdem erogasse monstraverint. Nam ad illustres quoque magistros utriusque militiae sacri apices cucurrerunt, quibus provida sanctione decrevimus, ut breves ante indictionis principium summa fide ac veritate confecti ad nostra scrinia dirigantur, secundum quos a susceptoribus erogatio celebretur.

A rendelet értelmében a praefectus praetoriónak („Excellentia tua”) kell ellenőrizni mind a császári irodákba megküldött zsoldlisták adatai („brevium datorum scriniis nostris veritas”) alapján elrendelt kiutalásokat (az actuariusok és optiók által), mind a susceptorok révén foganatosított erogatiót, a termékek tényleges, napra lebontott kiadását.
A praefectus praetorio így az annona adminisztrációjának teljes körét, minden stádiumát felügyelte, „rendszerszerűen” megvalósítva a civil hierarchia katonai parancsnokokkal szembeni ellensúlyát, ténylegesen is realizálva a katonai és civil hierarchia hatalommegosztás célú elválasztását. A rendelet külön is felhívja a figyelmet, hogy a szervezetileg katonai igazgatáshoz tartozó, tehát a praefectus praetorio alárendeltségében nem álló katonai főparancsnokok kötelességeire.

A főhadparancsnokoknak („magistros utriusque militiae”) még az adókivetések, vagyis az indictiók előtt („ante indictionis principium”) el kell juttatniuk a személyi állományt tartalmazó brevéket „teljes hitelességgel és valóságban” („summa fide ac veritate”) a császári irodákba, hogy ezek alapán tudja a praefectus praetorio az egyénekre szóló annonát megszabni, a susceptorok pedig az erogatiókat végrehajtani („secundum quos a susceptoribus erogatio celebretur”). Mindez azt bizonyítja, hogy a szervezetileg szintén nem praefectus praetorio alárendeltségében álló katonai pénzügyi tisztviselők (chartularii, actuarii, optiones) is a praefecturák iránymutatásai alapján bontották személyre az egységüknek kiutalt termékeket és állították ki az átvételi nyugtákat.

Forrás: részletek Kelemen Miklós: Légiók és bürokraták Adalékok a késő római igazgatásszervezés és igazgatásfinanszírozás változásaihoz c. munkájából