logo

XXV Februarius AD

A sorozás.

Minden évben, mikor sorozást tartanak, a consulok kijelölik azt a napot, amikor a katonaköteles ifjaknak meg kell jelennie. E napon a Capitoliumon gyülekeznek. (A köztársaság kezdeti szakaszában a római polgároknak a Campus Martiuson, a Mars-mezőn, 100-as csoportokban, vagyis centuriákban kellett gyülekezniük.) Ezután a négy légió katonái egyenként előlépnek és esküt tesznek: „Mindenben engedelmeskedni fogok, és erőmhöz képest végrehajtom feljebbvalóim parancsait.”
Az eskü után a légiókkal közölték a napot és a helyet, amikor ismét meg kell jelenniük fegyvertelenül. Ezen a napon sorozták be legelőször a legfiatalabbak és a legszegényebbeket a velitesek közé. A valamivel idősebbeket és jobb módúakat a hastatik közé, a legszebb férfikorban lévőket a princepsek közé és a legidősebbeket a triari közé. Ezután megválasztották a tiszteket. A lovagokat 10 turmára (1 turma=30 fő) osztották és itt is kijelölték a tiszteket. Végül azt a napot jelölték ki, mikor a légióknak és szövetségeseinek kellett már hadjáratra készen jelentkezniük.

Mikor Róma egyre nagyobb területeket hódított meg Itáliában, a legyőzött városokkal szövetséget kötött. Ezeket a városokat kötelezte háború esetén katonák kiállítására. A consulok közölték a szövetségesekkel mennyi katonát küldjenek és a helyet, ahol a besorozottaknak meg kellett jelenniük. A sorozás hasonlóan történt, mint Rómában.
A Kr.e. III. században a szövetséges gyalogság létszáma azonos volt a római légionáriusok számával, a lovasság viszont a római lovasok háromszorosát tette ki.

romaikor_kep



A város hatalmának és területének növekedésével Rómának egyre több legiora (kezdetben egy, a második pun háború idején már húsz) lett szüksége, ezáltal növekedtek a kiadások is, így egyre több pénzre volt szükség. A legjobb becslések szerint a Kr.e. III/II. században a római polgárok közvetlen fizetett vagyonadója (tributum simplex) – a második pun háború idejét nem számítva – meghaladta a 3,6 millió sestertiust, de lehetett kevesebb is. Egy legio költségei egy évre kb. 2,4 millió sestertiust tettek ki (de sok legiot nem tartottak fegyverben mind a tizenkét hónapig). Azonban a hódítások fedezték a költségeket. Kr.e. 167-ben, amikor Aemilius Paulus hazahozta a makedón hadizsákmányt, aminek az értéke 120 millió sestertius körül volt (vagy még nagyobb összeg), és a makedón adók elkezdtek a római kincstárba csordogálni, a római polgárok közvetlen adói megszűntek.
Ezenközben a rómaiak egyre inkább a luxuscikkek megszállottjai lettek, és városukat is „a világ fővárosához” méltón kezdték el szépíteni. Már Itália meghódításának idején megjelenik az igény Róma nagyságának reprezentálására. Sikeres hadvezérek zsákmányukból emeltek emlékműveket. C. Maenius az antiumi hajóorrokból (rostrum) emelte Kr.e. 338-ban a Rostrát, amely az első ilyen felajánlás lehetett. L. Papirius Cursor arany pajzsokkal díszítette a Forum boltjait, pénzváltó bódéit Kr.e. 310-ben, Sp. Carvilius pedig samnis fegyverekből emelt Iupiternek szobrot, aki Kr.e. 293-ban volt consul és a samnis háború hőse. Új templomokat építettek és szenteltek fel kiváló és sikeres államférfiak: Salus, Iupier Victor, Victoria temploma a Palatinuson, Bellona és Fors Fortuna , mindet egy évtized leforgása alatt Kr.e. 302 és 293 között.

A IV. század utolsó évtizedében consulok és hadvezérek szobrait állították fel nyilvános tereken, hogy halhatatlanná tegyék tetteiket. Ilyen megtiszteltetésben részesült például C. Maenius consul és kollégája Kr.e. 338-ban. Később a szépség mellett a gyakorlati dolgok is előtérbe kerültek. Lássuk ez mit jelent: Kr.e. 184-ben az idősebb Cato és L. Valerius Flaccus censorsága idején kb. 6 millió sestertiust költöttek el (pontosan ennyit fizetett Antiochos király évente hadisarc gyanánt a rómaiaknak) a csatornahálózat fejlesztésére.
A censorok Kr.e. 174-ben építkezésekbe fogtak nem csak Rómában, hanem a coloniákban is; és Liviustól tudjuk, hogy a vállalkozásokat nem a coloniák, hanem az államkincstár finanszírozta. Kr.e. 144 és 140 között épült a korszak leghosszabb római vízvezetéke, az Aqua Marcia, melyek költsége 180 millió sestertiust tett ki. Kr.e. 146-ban épültek Róma első márvány épületei: Iuno és Iupiter templomai, melyek állítására a Makedóniát elfoglaló Q. Caecilius Metellus tett fogadalmat, és a költségeket a háborús zsákmányból fedezte, vagyis állíthatjuk, hogy a II. századi nagy építkezések főként a háborúknak és hódításoknak köszönhetők.



Tóth Gergely László

Forrás: Tóth Gergely László - A római hadrend alakulása