logo

XXV Februarius AD

A cohors.

A II. pun háborúban a karthágói seregek mozgékonyságban felülmúlták a rómait. A manipulusokat első sorban csak előre-hátra lehetett mozgatni, ellenben a punok képesek voltak szárnyaik megnyújtásával bekerítő manővert alkalmazni (pl.: Cannae). Hispániában szintén nehézzé vált a rómaiak helyzete. „A csekély létszámú manipulusok nem mindig tudták visszaverni az ék alakban felfejlődő bennszülöttek rohamát.” Ezen okok tették szükségessé egy taktikai reform megvalósítását. Három manipulus összevonásával egy erősebb, nagyobb harcászati egységet, ún. cohorsot hoztak létre.
A cohors nagysága és mozgékonysága következtében képes volt önálló harci feladat végrehajtására. Megteremtőjének Publius Cornelius Scipiot tartják. Cohorsainak eleinte kisebb feladatokat adott. Első nyílt ütközetében Kr.e. 208-ban Baeculánál még nem alkalmazta őket a csatatéren. Ez volt az első eset, amikor a római nehézgyalogság nem a középen, hanem a szárnyakon helyezkedett el. A centrumba a könnyűgyalogság és a lovasság került. Scipio középen védekezett és a szárnyakon támadott. A csata római sikerrel zárult és Hannibál testvére, Hasdrubal kénytelen volt seregének roncsaival elmekülni.

Kr.e. 206-ban Ilipál Scipio először harcolt katonáival a cohorsok hadrendjében. 45 ezer katonájával szemben 50 ezer pun vette fel a harcot. Vezérük Gisko fia, Hasdrubal volt. A rómaiak, mikor táborukból kivonultak, a szokásos római hadrendet vették fel. A csatatérre kiérve viszont a római sereg menet közben megváltoztatta hadrendjét.
A nehézgyalogság manipulusai a szárnyakra vonultak és ott cohorsokba olvadtak össze. Ez az új felállás meglepte a punokat, akik vereséget szenvedtek. De ezután Hispánián kívül még sokáig nem hallunk a cohorsokról, ugyanis a Keleten harcoló falanx ellen még tökéletesen beválik a manipulus taktika. A változás a Kr.e. II. század legvégén „érkezik” Iugurtha, majd a germánok mozgékony hadai ellen.

A cohorsot végleges formában Marius hozta be a Kr.e. II. század legvégén. Ekkorra – a köztársaság végén – egy centuria (század) nem 100, hanem már csak 80 embert számlált. Egy ceturia 10 db 8 fős contuberniumból állt. Az egy contuberniumba beosztott katonák egy sátoron osztoztak és közösen étkeztek. Hat centuria tett ki egy cohorsot (480 fő). A manipulust a cohors lassan visszaszorította. Egy légió 9 + 1 cohorsból állt. A 9 harcoló cohors 4320 légionáriust számlált.
A légiók első cohorsa, a prima cohors nagyobb volt a többinél. 10 centuriából vagyis 800 főből állt. Itt szolgáltak a futárok, szakácsok, írnokok, akiket csak végszükség esetén vettek harcba. Marius a légiók létszámát 6000 főre emelte, így egy cohors 600, egy manipulus 200, egy centuria pedig 100 főből állt. Ezen kívül Marius az immár azonos fegyverzetű hastatusok, princepsek és triariusok egy-egy manipulusát vonta össze egy cohorsá. Emellett Mariusnak köszönhetően a Kr.e. II. század legvégén a római legiok, olyan harcosokból álltak össze, akiknek a katonáskodás lesz a hivatásuk: a serviusi ötödik osztály tag és a vagyontalan proletárok (capite censi). A könnyűfegyverzetűek és a lovasság a szövetséges csapatok soraiból fog kikerülni.

romaikor_kep



Caesarnál már a légionáriusok közötti különbségek első sorban a szolgálati évekre korlátozódtak. Caesar hadművészete tökéletes példája a korabeli római hadvezetésnek és harcmodornak. Mikor Caesar Gallia proconsulja lett, rengeteget hadakozott a gall, belga és germán törzsekkel. Harcainak elején történt az alábbi esemény: Még két nap volt hátra gabonaosztásig, ezért Caesar elhatározta, gondoskodik serege utánpótlásáról.
A helvétek a vonuló rómaiakat üldözni, zavarni kezdték. Mikor ezt Caesar észrevette, seregét egy közeli dombra vezényelte, lovasságának pedig megparancsolta, tartoztassák fel a barbárok rohamát. Közben a domboldalon hármas csatarendbe állította fel négy veteránlégióját, hátuk mögé az újonc és szövetséges csapatokat helyezte el, a málhát ezalatt egy helyre hordatta. A helvétek visszaszorították a római lovasságot és falanxot alkotva támadtak a légiósokra. A légionáriusok lehajigált dárdái rést ütöttek a falanxon.

A megzavarodott ellenséges arcvonalnak a rómaiak kivont karddal rohantak, ahol ezután kezdetét vette az öldöklés. A rómaiak győzelme teljes volt. A gall vezér lánya és egyik fia fogságba esett, de 130 ezer gall elmenekült. Itt látható, hogy a hármas arcvonal megmaradt Caesarnál, de a különbség már nem a fegyverzetben, hanem a szolgálati években volt látható. A veteránlégió az az alakulat volt, amely már leszolgálta a 16 évet, de a katonák továbbra is a seregnél maradtak. „Harcedzettségét, fegyelmét tekintve ez volt a hadsereg színe java.”

Caesar művében szó van „Caesar első manipulusá”-ról (primus pilus): A légiók három csatasora közül a leghátul álló, legtapasztaltabb triariusok manipulusait pilusoknak is nevezték. Az első pilus a legharcedzettebb csatasor legelső manipulusa, szakasza volt. (De csak ezt az egy manipulust emeli ki Caesar. Ebből is látszik, hogy a manipulus szerepét a cohors vette át.)

Egy érdekes, nem mindennapi felállásról olvashatunk Marcus Antonius, a Parthus Birodalom elleni hadjáratában a Kr.e. I. század utolsó harmadában. A rómaiak fő ereje a nehézgyalogság volt, míg a parthusoknál a könnyűlovas íjászok. Mikor a római hadsereg leereszkedett egy lejtőn és lassan csatarendbe álltak, a parthusok rájuk törtek és dárdarohamot intéztek ellenük. Erre a pajzsos nehézfegyverzetűek szembefordultak támadóikkal, pajzsukat maguk elé tartva féltérdre ereszkedtek, soraik közé pedig könnyűfegyverzetűek álltak.
A következő sor pajzsaival fedezte őket és ugyanezt tette az ezt követő sor is. Az így keletkezett alakzat leginkább egy háztetőre emlékeztetett, melyről a nyílvesszők lesiklottak. A parthusok azt hitték, a rómaiak féltérdre ereszkedése a kimerültség jele, ezért íjaikat letéve lándzsáikkal indultak rohamra. Azonban a rómaiak hírtelen talpra ugrottak. A legközelebb álló parthusokat leszúrták, a többieket szétszórták.



Tóth Gergely László

Forrás: Tóth Gergely László - A római hadrend alakulása