logo

XXVII Novembris AD

Takarékoskodás a Közpénzekkel

17a
- 1. Uram, amilyen kellemes hajózásban volt részem, egészen Ephesusig, olyan elviselhetetlen forróság és egy kis láz is gyötört, miután onnét kocsin folytattam utamat. Pergamumban megpihentem. Mikor pedig parti naszádra szálltam, az ellenszél tartóztatott fel. Így a vártnál valamivel később, mégpedig szeptember 17-én érkeztem meg Bithyniába. Mégsem panaszkodhatom a késés miatt, mert ami számomra a legkedvezőbb előjel, már tartományomban ünnepelhetem születésnapodat.
Most Prusa város (res publica) kiadásait (impendia), bevételeit (reditus) és követeléseit (debitores) vizsgálom át. Ennek szükséges voltát a vizsgálat során egyre inkább belátom. Magánszemélyek ugyanis különböző címeken jelentős pénzösszegeket tartanak maguknál; máskor meg a legszabálytalanabb kiadásokra folyósítanak pénzt. Mindezt közvetlenül megérkezésem után írtam neked, uram.

17b
- 1. Uram, szeptember 17-en érkeztem meg tartományomba, s oly engedelmesnek, irántad oly hűségesnek találtam, amint azt az egész emberiségtől megérdemled. Fontold meg, uram, nem tartanád-e szükségesnek, hogy ideküldj egy építészt. Úgy látszik, ha becsületes számvetést csinálnánk, jelentős összegeket lehetne visszatéríttetni az építési vállalkozókkal. Ezt biztosra veszem a prusaiak számadásából (ratio Prusensium), amit a leggondosabban tanulmányozok.
Uram, a nicomediaiak hárommillió-háromszáztizennyolcezer sestertiust fordítottak vízvezeték-építésre, ami máig befejezetlen félbemaradt, s részben széthordták; egy másik vezetékre kétszázezret folyósítottak. De ez is félbemaradt, úgyhogy újabb beruházásra van szükség, hogy vizük legyen, pedig már annyi pénzt eltékozoltak.

Megnéztem azt az igen tiszta vizű forrást, amelyből a vizet le kellene vezetni, ahogy eredetileg tervezték; mégpedig árkádos vezetékkel, hogy ne csak a város lapályos és alacsonyabb részeire jusson. Már csak egy-két tartóív áll. Néhányat abból a faragott terméskőből lehet újjáépíteni, amelyet a régebbi vezetékből bontottak ki. A vezeték többi részét véleményem szerint téglából kell felépíteni, ami könnyebb és olcsóbb. S mindenekelőtt az szükséges, hogy küldj egy vízügyi szakértőt (aquilex) vagy egy építészt, nehogy megint az legyen az eredmény, mint korábban. Azt az egyet állítom, hogy az építmény haszna és szépsége mindenképpen méltó lesz a te korszakodhoz (utilitas operis et pulchritudo saeculo tuo dignissima).

Uram, mikor megvizsgáltam a bizánciak hivatalos kiadásait (Byzantinorum rei publicae impendia), melyek rendkívül magasra rúgnak, tudomásomra jutott, hogy minden évben követet küldenek üdvözlésedre (legatus ad te salutandum) egy hálaadó irattal (psephisma), s útiköltségre tizenkétezer sestertiust adnak.
Emlékezve utasításodra, úgy gondoltam, hogy a hálaadó iratot elküldetem, a követjárást azonban mellőzzék – így a hivatalos tisztességadásnak is eleget tesznek, s a kiadástól is mentesülnek. A város költségvetését terheli meg háromezer sestertius, amit évente útiköltség címén adtak annak a követnek, aki felkeresi Moesia elöljáróját, hogy a város nevében üdvözölje. Ezt a jövőre nézve törölhetőnek tartom. Kérlek, uram, szíveskedj megírni véleményedet, hogy vagy megerősítsd döntésemet, vagy helyrehozd tévedésemet.


A leghelyesebben jártál el, kedves Secundusom, mikor megtakarítottad a bizánciaknak azt a tizenkétezer sestertiust, amit az üdvözlésemre küldött követre költöttek. Megteszi ugyanazt a szolgálatot, ha csak az írásbeli határozatot továbbítod. Moesia elöljárója is meg fogja nekik bocsátani, ha tiszteletüket kevésbé költséges módon fejezik ki.


Forrás:
Plinius minor: Epistulae [Levelek] 10.17a-b, 37, 43.