logo

XV December AD

Pénzverető városok a 3. században

Alexandria, már a császárkor első századában is készültek itt a római császárok képeivel rossz minőségű ezüstpénzek. Ezek nem a hivatalos római vereteinek súlyában készültek, hanem görög tetradrachma súlyban, görög felirattal.

A 3. században ez a verde már csak bronzokat készített, különleges jellemzője az itt készült érméknek, hogy a lapkájuk mindig vastag. A birodalom pénzverésébe a verde Diocletianus pénzreformja után kapcsolódott be, ettől kezdve jelezték a várost a pénzeken A, AL, ALE jelekkel.

A mezőben előforduló egyéb jelek az emissiókat jelölik, a mezőben szintén előforduló XXI és II? értékjelzések. Nagy Konstantin korában az officinákat A, B, ?, ? jelölik, a később működésbe lépett nyolc műhely A-H jelzést kapott.

Az alexandriai verde 423-ig dolgozott.



Antiochia (ANT, AN, SMANT),

Tacitus egy közlése szerint ez a verde Vespasianus császár kikiáltása után arany- és ezüstpénzeket készített. Mivel ezek közül még egyetlen darab sem került elő, ez az állítás nem igazolható. A verde Septimius Severus alatt már működött, s jelzése ettől kezdve folyamatos volt. Az officinákat Trebonianus Gallus korától jelezték, először pontokkal (., .., ...), valamint római számokkal: IV, V, VI, VII. II. Claudius alatt 14 officina működött itt A-?I jelzéssel. Aurelianus alatt a 6 műhely P, S, T, Q, V, VI jelű. Vabalathus alatt ismét görög számokat használtak, a 9. műhely AH jelzést kapott.

A város megnevezése először Diocletianus alatt jelent meg a verdejegyben: ANT, gyakran SMANT formában. A 4. század elején nyolc, majd tíz műhely dolgozott itt (A – ??). 314 után tizenöt műhely dolgozott??, I, AI, BI, ?I, ?I, ?I jelzésekkel. 324-ben a nyolc műhelynek SMANTA-SMANTH a jelzése.
Konstantinápoly megalapítása után a pénzverés néhány évig szünetelt, 330-ba újra két műhellyel kezdett dolgozni a verde. 335-től tíz műhely dolgozott, SMANA-SMANI, illetve SMANTA-SMANTI jegyekkel. Az antiochiai verde 455-ig működött.



Aquileia (AQ),

295 és 455 közt működött, Diocletianus alapította. Jelzése AQ, AQV. Három műhellyel kezdett dolgozni, ezek P, S, T jelzéssel különíthetőek el a vereteken. I. Constans érmein megjelent az LX értékjelzés. II. Julianus és Jovianus AQUIL városjelzést használt. I. Valentinianus alatt a műhelyek száma kettőre csökkent, ezeket SMAQP és SMAQS jegyekkel jelölték. Az emissiós jegyek a mezőbe kerültek, a verde mindig latin betűs jelzéseket használt. Az aquileiai verde 455-ig működött.



Arelate (ARL),

312–456, később Constantina (CON, CONST), 337 – 340. A vedrét Nagy Konstantin alapította. Eleinte négy officina jelzést használt: PARL, SARL, TARL és QARL formában. Később használt görög betűs officinajelzéseket is, A, B, ?, ?. A mezőben látható: CS, SF, RS, MF, TF, F, FP, FS, IS, CIS betűk emissziós jegyek. Gratianus uralkodása alatt OFARS vagy ARPS verdejegyet használtak. A verde veretei könnyen összetéveszthetőek a konstantinápolyi veretekkel.
A legtöbb esetben Arelate latin, Konstantinápoly pedig görög betűszámokat használt. Arelate veretein csaknem mindig a verdehely névjel előtt van az officina jegy, pl. P CONST, S CONST stb., Konstantinápoly veretein pedig utána áll. Az arelatei verde 456-ig működött.



Camulodunum (C, CL, ?)

286 és 296 közt fennálló kis verde, főként a britanniai trónbitorlók, Carausius és Allectus számára dolgozott. Veretei ritkák, a camulodunumi verde 296-ig működött.



Karthágó (K),

296 és 311 közt állt fenn. Először a diocletianusi pénzreform után találkozunk a vereteivel. K vagy KA a jele, ehhez kapcsolódnak a P, S, T, Q vagy A, B, ?, ? officinajegyek. Négy műhellyel dolgozott, párhuzamosan használt latin és görög betűszámokat. A karthágói verde 311-ig működött.



Colonia Agrippina (C A),

257 és 274 közt dolgozott, Postumus antoninianusai készültek itt COLCL•AGRIP jeggyel, vagy a mezőben C A vagy CC AA jelzéssel. A verde Victorinusnak is dolgozott. A Colonia Agtippinai verde 274-ig működött.



Konstantinápoly (CON, CONS),

326 és 423 közt dolgozott, magát a várost Nagy Konstantin alapította 324-ben, ezután nyílt meg a verde is. Verdejegye a városnév rövidítése, ehhez csatlakozik a hat officina jegye, A-S, de hamarosan egy hetedik is létesül, Z jelzéssel. 330-tól még további négy officina kezd dolgozni: H, ?, I, IA. A siliquákon a CPA – CPZ jegyet, a solidusokon pedig a CONOB jelzést használták. A konstantinápolyi verde 423-ig működött.



Küzikosz (K, KV),

fennállt 268 és 423 között. 269-ben, amikor a gót betörés miatt a serdicai verdét menekíteni kellett, helyezték át Küzikoszba. II. Claudius uralkodása idején a verdejegy M C (Moneta Cyzici) volt. Három műhely dolgozott ekkor ., .., ... jelzéssel. Aurelianus alatt a hat műhelyt P, S, T, Q, V jelölték, esetleg A-S jelzéssel.
A verdejegy Probus alatt CM vagy MC, ez a mezőben helyezkedik el, az officinák számozása és az értékjelzés pedig a szelvényben. Probus uralkodásának végén felszámolta a verdét, ám Carus újra megnyitotta. A tetrarchia és Nagy Konstantin uralkodása alatt a verdejegy gyakran MKV vagy KV volt, majd Valens és I. Valentinianus idején az SMK jegy lett gyakori. A 4. század végén három műhely dolgozott, A, B, ? jelzéssel. A küzikoszi verde 423-ig működött.



Heraklea (Thrakia) (H, HT),

293 és 423 közt állt fenn. Diocletianus alatt kezdett működni, H vagy HT (Heraclea Thracum) volt a jelzése. Öt officina dolgozott A-? jelzéssel. II. Julianus és Jovianus alatt HERACL jegyet is használtak. A herakleai verde 423-ig működött.



Londinium (L, LN, LON),

286–326, később Augusta (AVG), 383-388. Carausius alatt kezdett dolgozni a verde, ekkor ML, MSL jellel jelölte meg az itt készült pénzeket. A tetrarchia alatt PLN jegyet használt, Nagy Konstantin alatt pedig PLON-t. 326-ban bezárták a verdét. Később vertek itt aranyat is és ezüstöt is, de ekkor már Augusta a neve s AVG a jele a verdének. A londiniumi verde 388-ig működött.



Lugdunum (LVG, LVGD),

274–423. A verdét már i. e. 44-ben megalapította a római senatus. A városban volt Lugdunensis provincia helytartójának székhelye, egy ideig Augustusnak is volt itt rezidenciája. A városban római koloniális verde működött Marcus Antoniustól I. Claudiusig. Gallienus uralkodása alatt kezdte ismét jelezni érmeit a verde.
Aurelianus alatt már négy műhely dolgozott, s használta az L városjelzést az A-D officinajelzések mellett. Tacitus, Probus és Carinus veretein az A, B, C, D és I, II, III, IIII jelek, az utóbbi császár veretein még a LVG jelzés is gyakori. Nagy Konstantin után PLG vagy SMVLG jelet használtak.
A lugdunumi verde 423-ig működött.



Mediolanum (M, MD),

259–274, 364–423. Feltehetőleg már a 3. század közepén is működött itt pénzverde, valószínűleg a gótok támadásai miatt veszélyeztetett viminacumi verdét telepítették át ide. Valerianus, Gallienus, majd Postumus számára is készültek itt veretek, ám a várost jelző verdejegy nélkül.
A Postumus alatt alapított ticiniumi verde működése miatt jó időre abbamaradt a mediolanumi pénzverés. Csak a késő császárkorban indult újra, II. Constantius, I. Valentinianus és Valens veretein a mezőben MD (ritkán MED) rövidítéssel jelzik, SMMED is előfordul. A mediolanumi verde 423-ig működött.



Narbo (NA),

337–414. E műhely első biztosan azonosítható jelzésével először II. Constantius solidusán találkozhatunk, a jele SM NARB. Magnentius aranyait a verde NAR jelzéssel készítette. A narboi verde 414-ig működött.



Nicomedia (N),

295–423, Bithünia fővárosa volt, Augustustól Gallienusig a római helytartók székhelye, itt székelt Diocletianus és Nagy Konstantin is egy ideig. Az érmeken a diocletianusi pénzreform után jelenik meg az N, NK vagy NIK rövidítés. Hat officina működött itt A-S jelzéssel. I. Valentinianus alatt az SMN jelzést használták, kiegészítve a megfelelő officinajegyekkel. A nicomediai verde 423-ig működött.



Ostia (OST),

309–312, jelentős kereskedőváros, Róma fő kikötője volt. A verdét itt Maxentius létesítette. A verde négy műhelye görög betűszámokkal (A-?) vagy latin betűkkel (P-Q) szignálta vereteit. Az ostiai verde 312-ig működött.



Ravenna (R V),


400-tól. A nyugatrómai császárság idején a ravennai verde 400-tól működött, a város nevének rövidítéseként a vereteken az R V betűket a mezőben hozták. A ravennai verde 445-ig működött.



Róma,

már az i. e. 4. században is működött itt pénzverde, amelynek veretei művészi szempontból különösen Julius Caesar és Augustus uralkodása alatt kiemelkedőek. A császárkor alatt a verde végig működött, sőt hosszú időn át ez az egyetlen verde látta el pénzzel az egész birodalmat.
A verde első jelzéseivel III. Gordianus pénzein találkozunk, ekkor hat műhellyel dolgozott és P-VI, illetve A-S jelzéseket használt. Gallienustól kezdve 12 műhely működött itt: A, B, ?, ?, ?, S, Z, H, N, X, XI, XII jegyekkel, ebből N = nona = 9. A tetrarchia idején bronzokat négy műhely készített. II. Julianus és Jovianus alatt ROMA vagy VRB•ROM• jegyet használtak összekapcsolva az officinajelzéssel. I. Valentinianus és utódai SMRP-SMRQ, RP-RQ, R•PRIMA-R•QUARTA stb. jegyeket használták.
A római verde működése az ókortól folyamatos.



Serdica (SERD, SD),

271–279 és 293–306 közt működött, Thrakia provincia székhelye volt. Először Marcus Aurelius létesített itt verdét, amely egészen Geta uralkodásáig működött, s koloniális bronzpénzeket készített. A hivatalos birodalmi veretek készítése csak 271-ben indult meg, három officinával, melynek jegyei: ., .., ..., e jegyek II. Claudius pénzein láthatóak. Aurelianus uralkodása alatt a verde jelzése SERD volt, ezenkívül P, S, T jegyek voltak használatosak, az értékjelzés XXI volt. Nagy Konstantin a verdét Sirmiumba helyezte. A serdicai verde 306-ig működött.



Sirmium (SIRM, SIR),

320–395? A verde szakaszosan működött, néhány évi működést többnyire hosszabb szünet követett. A verde működését 320-ban kezdte meg, s 326-ig folyanatosan készített bronz-, ezüst- és aranyérméket egyaránt.
A verde működésének kezdetét egy viszonylag jól datálható arany sorozat jelzi. Ezüstpénzt aránylag keveset készítettek itt, s csak a 320–324 közti időszakban. A bronzokat 324-től két officinában készítették. 326-tól nem dolgozott a verde, Konstantinápolyba költözött. Csak 350-től került ismét Sirmiumba, ekkor főkébb különböző méretű bronzokat készített. Aranyakat csak 364-ben, I. Valentinianus és Valens közös uralmától készítettek ismét, emellett tovább folytatva a bronzok és ezüstök készítését is.
Ezután ismét néhány éves szünet következett, de 378-tól a verde ismét üzemelt, ekkor már csak solidusokat és siliquákat készített. 393 után már csak aranyak készültek itt I. Theodosiusnak, Arcadiusnak és Honoriusnak. A verde megszűnésének pontos időpontját nem ismerjük, az utolsó veretek SM-CONOB jegyűek. A sirmiumi verde 305 körül szűnt meg.



Siscia (SIS, SISC),

262–423 A verdét Gallienus császár uralkodása alatt 262-ben alapították. E verde megszakítás nélkül működött alapításától az 5. század elejéig. Az első itt készült érmesorozatok beazonosítása nehéz, mert az eleinte mindössze két műhellyel dolgozó apró verde feltehetőleg a nagy római verdétől kapott személyzetet és verőtöveket, így úgy a stílusa, mint a technikája ahhoz hasonlít. Az első sorozatokon ráadásul megkülönböztető jelzés sincsen. Hamarosan három, majd újra két műhely működött itt. A hátlapokon az officinát is jelezték P, S, és I, II jegyekkel. Hosszú időn át latin betűs verdejegyeket használtak csupán Probus uralkodása alatt és után kezdték a görög betűs officinajegyeket alkalmazni.
A verde aranyakat már Gallienusnak is vert az antoninianusok mellett, a későbbiekben is csaknem minden császár számára készültek itt aranypénzek. A verdejegyek a 4. században egyre bonyolultabbak lettek, az officinajelzésekhez külön szimbólum is társult. Constans, Vetranio, II. Constantius és Constantius Gallus első éremkibocsátásainak idején öt műhely dolgozott.
A verde 365–395 között folyamatosan vert aranyat, ezüstöt és bronzot is, minden nagyságban. A sisciai verde 423-ig működött.



Thesszalonika (TES, TS),

294-455, a császárkorban igen fontos kereskedőváros, Európa és Ázsia érintkezési pontja. A tetrarchia korából származnak az első olyan veretek, amelyekre jelzésük alapján teljes bizonyossággal mondható, hogy e verdében készültek, TS és SMTS jeggyel. Ebben az időben hat officina, A-S dolgozott. Nagy Konstantin és utódai TS, illetve TES jelzést használtak, ehhez még az officina és az emissio jegyei járultak. A solidusokon TESOB jelzés olvasható.

A thesszalonikai verde 455-ig működött.



Ticinium (T, TI, SMT),

274–326. Aurelianus alatt kezdtek itt pénzt verni, ekkor bronz antoninianusok, illetve a pénzreform utáni ezüstök készültek itt. A verde 326-ig folyamatosan működött, Probus alatt hat officina dolgozott. Diocletianus idején az officinák jelzése P-VI, ez alapján a prima officina jelzése a szelvényben a következő: PXXIT (officina, érték, városjelzés). Csak Maximianus Herculius alatt használtak SMT városjelet. A századfordulón a műhely nagyon aktív volt, 294–310 és 312–313 közt aranyat, azüstöt és bronzot is vertek itt, mindháromféle pénz verését egészen a bezárásáig folytatta.

A ticiniumi verde 326-ig működött.



Treveri (TR),

260–274, 293–423. A birodalom egyik fontos városa, kereskedelmi központ volt a Rajna mentén. Már Gallienus alatt is működött itt verde, a rendszeres és nagy mennyiségű pénzverés azonban csak 293-ban indult meg, amikor Constantius Chlorus lett Gallia helytartója. Diocletianustól Nagy Konstantin haláláig négy műhely készítette a bronzokat P, S, T, Q, vagy A, B, C, D, vagy A, B, ?, ? jelzéssel, az érméken az emissiós jegyeket a mezőben találjuk. A verde jelzésének e módját egészen I. Valentinianus, illetve Valens koráig megtartották.

A treverii verde 423-ig működött.



Tripolis (TR),

272–293, jelentős kereskedőváros volt Föníciában. Az aurelianusi pénzreform után kapcsolódott be a birodalmi pénzverésbe. Főképp antoninianusokat készítettek itt, még Diocletianus és Maximianus Herculius számára is. Constantius Chlorus és Galerius caesarrá kinevezése előtt bezárta a verdét. A verdehely jelzése éppúgy TR, mint Tripolié, az itt készült érmek csak stíluskritikai szempontok alapján különíthetőek el egymástól.

A tripolisi verde 293-ig működött.



Colonia Viminatium,

251–257. Bár ez a verde igen rövid ideig működött, Magyarországon mégis igen gyakran fordulnak elő az itt készült pénzek a verdehely közelsége miatt. A verde már 251 előtt is működött, koloniális vereteket készített III. Gordianustól Gallienusig. Ezek latin betűs köriratos, sestertius és dupondius nagyságú bronzok, a hátlap köriratában COL VIM jelzéssel. Antoninianusokat 251-től készített a verde, de ezeken nincs jelzés, csak stílusuk alapján különíthetőek el.

A Colonia Viminatiumi verde 257-ig működött.


Források
Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
Dr. Buday Árpád: Római felirattan
http://qbp.pl/hu/wiki/P%C3%A9nzverd%C3%A9k_a_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1rkorban.html