logo

XXX Novembris AD

A városi territóriumok gazdasági jelentősége a Római Birodalomban.

Az ókori városok presztízse nemcsak múltjuk dicsőségétől, lakosságuk számától, középületeik szépségétől és méreteitől, hanem a hozzájuk tartozó földterületek nagyságától is nem kis mértékben függött. Az első ipari forradalomig a városok alapvetően mezőgazdasági jellegűek voltak, ami azt jelentette, hogy a kézműipari és a különféle szolgáltatások mellett a területükön folyó élelmiszertermelés jelentette megélhetésük és bevételeik legfőbb forrását. A képlet egyszerű: minél nagyobb és jobb minőségű a városhoz tartozó terület, annál több lakost lehet eltartani a falakon belül, és annál nagyobb az adókból származó bevétel.
A város körüli földeket javarészt annak polgárai birtokolják és művelik részben saját hasznukra, részben bérbe adják másoknak: possidere enim illis quasi fructus tollendi causa et praestandi tributi condicione concessum est írja Agennius Urbicus a De controversiis agrorum című művében. A tributum nagysága az állam szempontjából sem volt mindegy, hiszen az adófizető városok (civitates stipendiariae) óriási bevételt jelentettek a kincstár számára. Kortárs panegyricusok is rendszeresen dicsérik a városok territoriumait.

Ahogyan Dión Chrysostomos mondja a phrygiai Celenae városáról: a település hatalmát mi sem jelzi jobban, mint az általa befizetett hatalmas adó, amely egyenesen arányos a városhoz tartozó terület nagyságával és termékenységével:

„Példának okáért, tiétek a legerősebb és leggazdagabb hely a kontinensen, településetek síkságok és ritka szépségű hegyek közepette fekszik, bővizű forrásaitok és igen termékeny földjeitek vannak, amelyek mindenki tanúsítja megszámlálhatatlan terményt hoznak: „ahol bőven nő lóhere, bükköny, / búza is éppen elég, tönköly, s vele hószinü árpa” (Hom. Od. IV. 603-604. Devecseri Gábor ford.), s ahol sok tehéncsordátok és juhnyájatok legelészik. Ami a folyókat illeti, a legnagyobbaknak és leghasznosabbaknak itt található a forrásvidékük. Amarra van a Marsyas, amely városotokon folyik keresztül, valamint az Orgas és a Maiandros. Az utóbbi messze a legistenibb és legbölcsebb valamennyi folyó közül; az a folyó, amely megszámlálhatatlan kanyarulatával egy kis túlzással azt mondhatnánk Ázsia legjobb részeit meglátogatja.
Bástyaként állotok Phrygia, valamint a szomszédos Lydia és Karia előtt, és körülöttetek is népes törzsek laknak: kappadókiaiak, pamphyliaiak és pisidiaiak, városotok számukra is piacot és találkozóhelyet kínál. Ráadásul sok kevésbé híres város és számos virágzó falu is tartozik hozzátok. Hatalmatokat legjobban mégis a rátok kivetett adó nagysága mutatja. Véleményem szerint éppen úgy, ahogyan azokat a málhás állatokat ítéljük a legerősebbeknek, amelyek a legnagyobb terheket cipelik, ésszerű, hogy azokat a városokat tartsuk a legfigyelemreméltóbbaknak, amelyek a legnagyobb adót fizetik.”

Hasonló jelenséget figyelhetünk meg Nemausus (Nimes) esetében, amelynek valódi jelentőségét a hozzá kapcsolódó falvak (kómai) adták meg: „az arékomiskosok fővárosa Nemausos, amely az idegenek és kereskedők forgalmát tekintve messze elmarad Narbón mögött, politikai tekintetben azonban fölülmúlja: a rokon törzsek közül bátorság tekintetében kimagasló huszonnégy község tartozik hozzá, melyek neki is adóznak”.
Strabón egyébként ugyanazt a görög kifejezést használja a falvak függőségére (hypékooi), mint amit Dión is használt a fenti idézetben. Ugyancsak előfordul az „együtt-adózó” (syntelusas) kifejezés is, amely Celenae esetében is Dión Chrysostomos legfontosabb szempontja volt. Ez a szó azonban Mireille Corbier szerint „beszédesen kétértelmű”, mivel nem egészen világos belőle, ki kinek fizet adót. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a városnak alárendelt települések adóztak a központnak: mint Kaunos Rhodosnak; vagy a Carni és Catali Tergestének. Ezt a vidékről begyűjtött adót azután a város lakosságának adójával együtt továbbították Rómába.

A városok méltán büszkék arra, ha területeiket kiterjesztik. A thrákiai tengerparton fekvő Abdéra városa azért hálálkodik Hadrianusnak, mert a császár egészen a Nestos-folyóig terjesztette ki határait, és az innen származó adókat nekik adta.
A Duna fekete-tengeri torkolatánál fekvő Histria városa egy kétnyelvű (görög-latin) feliratban gyűjtötte össze azokat a rendeleteket, amelyek részint határait rögzítették, részint adómentességet biztosítottak számára bizonyos gazdasági tevékenységekhez, a Kr. u. első század közepétől egészen a második század második feléig. Számunkra a legérdekesebb Flavius Sabinusnak, Moesia legátusának levele Kr. u. 56-ból:

„Bár a Duna adókörzete egészen a tengerig tart, és a város nagy távolságra fekszik annak torkolatától, mindazonáltal, mivel követeitek megerősítették, és Asiaticus praefectus is akképpen nyilatkozott, hogy a sózott halból származó jövedelem úgyszólván városotok egyetlen bevételi forrása, elhatároztam, hogy ugyanazon adómentességet biztosítom a hal számára, amit szokásotok szerint a Peuké torkolatánál (fogtok), valamint a fenyőgerendák szállítását is mentesítem az adózás alól, hogy az egyes embereknek abból nyert haszna nálatok maradjon. Erdőitek határai nem vitatottak, élvezzétek hát (az abból származó jövedelmet) az adóhivatallal való elszámolási kötelezettség nélkül.”

A köztársaság utolsó századában arra is látunk példát, hogy egy itáliai városnak tengeren túli földjei vannak. Mivel Augustus a Capua körül elterülő földeket veteránjai között osztotta szét, a várost a krétai Cnossus földjeivel kárpótolta. Némileg emlékeztet ez bennünket Augustus dicsekvő mondatára a Res gestaeből: „a római nép valamennyi provinciájának a területét megnöveltem”.
Innen nézve nincs semmi retorikai túlzás abban, hogy Aelius Aristeidés a Római Birodalmat Róma, mint „közös város” (asty koinon) territóriumaként (chóra) jellemezte: „Mert amit egy polis jelent határai és vidéki területei számára, ugyanazt jelenti ez a város az egész lakott világ számára, amelynek mintha csak saját vidéke (chóra) lenne közös központjául van kijelölve.”


Forrás: Grüll Tibor A városi territóriumok gazdasági jelentősége a Római Birodalomban