logo

XXX Novembris AD

A városi földek nagysága

A hajdani Római Birodalom területén fekvő városok territoriumainak pontos körülhatárolása viszonylag kevés helyen lehetséges, pedig a jogi források alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy ezeket igen pontosan számon tartották és a városi tisztviselők évente ellenőrizték. A coloniák esetében a határokban kiosztott földeket térképeken rögzítették, s ezeket gyakran kőbe vagy bronzba vésve kiállították a településeken, mint a dél-galliai Arausio (Orange) és a dél-hispaniai Lacimurga fennmaradt kataszteri térképei is mutatják. Az egykori határjelölők pl. árkok, fasorok, folyók, hegygerincek stb. mára vagy felismerhetetlenekké váltak, vagy megsemmisültek.
A határköveket, amennyiben egyáltalán voltak ilyenek, vagy beszántották, vagy építkezésekhez használták fel. A cippusokat általában egy-egy határvita lezárásaként emelték, de ezek igen ritkán fordulnak elő in situ. Baeticában az írott határkövek legkorábbi példányára El Moralejo-ban bukkantak, amely 3 km-re fekszik Ostippo (Estepa) városától. A kövön az ostippóiak tizedes földjeinek (agri decumanes) határairól esik szó, amelyet Kr. u. 49-ben állítottak helyre.
A valamivel későbbről, Kr. u. 83-ból El Torcalban (Priego de Córdoba) talált terminus a Cisimbrium, Ipolcobulcula és Zambra közötti határokat rögzíti. A Poyo de las Vacas-ban (Villanueva de Córdoba) előkerült határkő a Kr. u. 118 és 138 között a Sacili (Alcorrucén), Epora (Montoro) és Solia (Cortijo Majadaiglesia) között húzódó határviták eredményét rögzítette. Sajnos, a határok aktuális vonaláról ezek a kövek sem sokat mondanak.

Az ugyancsak hispaniai Urso colonia és Irni municipium törvényei sem rögzítették a határokat, bár mindkettő hivatkozik azok sérthetetlenségére és az onnan származó jövedelmekre. A modern rekonstrukciókban ezért elsősorban a geomorfológiai tényezőket veszik figyelembe a provizórikus határok megállapításakor.
Simon Keay és Graeme Earl Baetica tartomány egyik legsűrűbben lakott részét (conventus Astigianus) térképezte fel, de összesen 195 település lehetséges territoriumát megvizsgálva mindössze arra vállalkoztak, hogy három kategóriába (jelentős, közepes jelentőségű, kis jelentőségű) sorolják a településeket.

A forrásokat illetően némileg jobb helyzetben vagyunk Lusitania fővárosának, Augusta Emeritának (Mérida) esetében. A várost Kr. e. 25-ben Augustus alapította, s a hozzá csatolt hatalmas perticáról a földmérési szakírók is megemlékeztek. A már idézett Agennius Urbicus így írta le a földosztást:

„Tudom, hogy Lusitaniában, (Augusta) Emerita határaiban, a coloméhoz tartozó földterület (pertica) közepén folyik át a jelentős Ana-folyó [Guadiana]. Ekörül osztották fel a földeket, egészen addig, ameddig a talaj termékenynek tűnt akkoriban. A földek nagysága miatt [az alapító] a terület legkülső határai mentén veteránokat telepített le, mintegy határjelzőkként, igen kevés volt közülük a colonia és az Ana-folyó körül, a maradékot pedig később töltötte fel. Mindenesetre később még egy második és egy harmadik földosztás (adsignatio) is történt, mégsem fogyott el valamennyi föld, sőt bőven maradt kiosztatlan terület.
Amikor ezeken a földeken a subsicivát visszakövetelték, a tulajdonosok elérték a provincia kormányzójánál, hogy határozza meg az Ana-folyó szélességét, mivel a magánszemélyek, akiket arra köteleztek, hogy vegyék meg az általuk elfoglalt subsicivát, úgy ítélték meg, hogy méltánytalanság volna, ha a köztulajdonban lévő folyót, vagy annak terméketlen hordalékát vetetnék meg velük, ezért meghatározták a folyó medrét.”

Hyginus Gromaticus a Constitutio limitum c. művében további adatokat szolgáltat az Emerita körüli centuriatióról:

„Egyesek a centuriák méreteit a föld nagysága szerint határozták meg. Italiában a triumvirek (általában) 50 iugerummal, másutt 200 iugerummal számoltak; de Cremonában 210, az isteni Augustus pedig az Emeritához tartozó Veturiában 400 iugerumot határoztak meg; ezeknél a földosztásoknál a decumanus 40 actus, a kardók 20 actus hosszúságúak, és a decumanus kelet felé néz. Vagyis az Emerita körüli területek fölosztásánál olyan sok kiosztandó földterület állt rendelkezésre, hogy Augustus dupla méretű parcellákat tudott felkínálni a város polgárainak, legalábbis Veturia (Baeturia) térségében, amely az idősebb Plinius szerint a Baetis [Guadalquivir] és az Ana folyók [Guadiana] közötti terület elnevezése (NH III. 1.13).

Hyginustól azt is megtudjuk, hogy Emerita territóriumán volt néhány praefectura, melyek közül kettőt nevez meg: a Mullicensis-t (Montemolín) és a Turgaliensis-t (Trujillo). Sajnos sem a praefectura pontos jelentését, sem az adott települések elhelyezkedését nem ismerjük pontosan; legvalószínűbbnek az tűnik, hogy ezek valamilyen enklávék lehettek a perticán belül. Agennius Urbicus meghatározása szerint a praefecturák olyan területek, amelyek egy adott coloniához tartoznak, de egy másik település területén (in alienis finibus) fekszenek.

A városok közötti határokat ún. terminus Augustalis-okkal jelezték. Emerita területének meghatározását tovább bonyolítja, hogy a város környékén korábban már léteztek coloniák: 70 km-re északra Norba Caesarina (Cáceres), amelyet C. Norbanus Flaccus, Hispania Ulterior kormányzója (Kr. e. 36-34) alapított; 30 km-re keletre pedig Metellinum (Medellín), amely Q. Caecilius Metellus Pius (cos. Kr. e. 80) alapítása, és a colonia rangot a Kr. e. 40-es években nyerte el.
Az Emerita Augusta és Ucubi (Espejo) colonia között felállított határkövek egyike fennmaradt a következő szöveggel: Imp(eratore) Domiti/ano Caes(are) Aug(usto) / divi Aug(usti) Vesp(asiani) f(ilio) / Augustalis te/rminus c(olonorum) c(oloniae) C(laritatis) Iul(iae) Ucubitanor(um) / inter Aug(ustanos) Emer(itenses).
Jonathan Edmondson véleménye szerint Emerita Augusta alapítása nem csökkentette a korábban már meglévő coloniák területeit, mivel annak territoriumát a bennszülött települések (mint pl. Lacimurga) rovására jelölték ki.

A territóriumok meghatározásakor könnyebb helyzetben vagyunk azoknak a coloniáknak az esetében, ahol a centuriatio nyomai máig megtalálhatók. Korinthos városát, mint az jól ismert Colonia Laus Iulia Corinthiensis néven Caesar alapította újra Kr. e. 44-ben, majd Vespasianus bővítette immár Colonia Iulia Flavia Augusta Corinthiensis néven a Kr. u. 70-es években.
A caesari földmérések a város körül kb. 100 km2-es területet, míg a Flavius kori centuriatio kb. 300 km -t érintett, főként nyugati irányba (Sikyón felé) kiterjesztve a város határait. Achaiában messze ez a colonia rendelkezett a legnagyobb földterülettel.

Korinthoséhoz hasonló helyzetet találunk a Tarraco körüli centuriatiók esetében. Hispania Tarraconensis tartomány névadó fővárosa valószínűleg a mundai csata (Kr. e. 45) után kapott colonia rangot Caesartól, és ettől kezdve Colonia Iulia Urbs Triumphalis Tarraco néven említik forrásaink.
Az ager Tarraconensis esetében négy felmérést tudunk megkülönböztetni (Trama I, II, III, IV). Kronológiai sorrendjük nem egészen világos, de zömük feltehetően a caesari-augustusi korra tehető. A terület újjászervezése azonban már jóval korábban: a Kr. e. 2. század végén megkezdődött. Erre az időre tehető az itáliai népesség bevándorlásának első hulláma, amely magával hozta az itáliai típusú mezőgazdaságot, elsősorban a szőlőtermesztést, amely a Kr. e. 1. századtól kezdve a villagazdaságokban koncentrálódott.

A kora császárkori szerzők (Plinius, Martialis, Florus) dicsérik a tarracói bort. Érdekes, hogy a Kr. e. második századtól rendelkezésre álló környezeti régészeti adatok szerint a térségben ezen időszakban sem csökkent jelentősen a fenyőerdők aránya, és intenzív mezőgazdasági termelés is inkább csak a villák környékén mutatható ki. Ugyanezt a megfigyelést támasztják alá a Barcino (Barcelona) körüli centuriatio palinológiai adatai. Carré, Keay és Millet szerint az ager Tarraconensis teljes területe kb. 3300 km2 lehetett.
A szerzők négyzetkilométerenként egy háztartással számoltak, amelyben átlagosan 20 fő lakott. Ez azt jelenti, hogy Tarraco területén 66 000 lakossal számolhatunk, miközben a város lakossága 10-15 000 fő lehetett, vagyis az összlakosság 80-85%-a vidéken élt. A felmérések azt mutatták, hogy a város körül fekvő 4 km-es sugarú körben viszonylag alacsony volt a lakosság száma, amiből arra lehet következtetni, hogy itt gyümölcsösök és kertek voltak. Ennek epigráfiai bizonyítéka is előkerült: a RIT368 számú feliratban említik a hortos coherentes sive suburbanum.


Forrás: Grüll Tibor A városi territóriumok gazdasági jelentősége a Római Birodalomban