logo

V December AD

Csökkenő biodiverzitás

A Római Birodalom gazdasági és ökológiai integrációja a biodiverzitásra is negatívan hatott. Bizonyos, hogy számos állat- és növényfaj épp a római korban pusztult ki. A judeai balzsam az ország legfőbb kiviteli cikkének számított, mivel sehol másutt nem termett a birodalom területén, és ugyanez vonatkozott Cyrenaica legfőbb exportcikkére, a silphiumra is. Az ezüstárban mért silphium a husángfélék nemzetségébe (Ferulae) tartozó növény, pontos meghatározása azonban - a fennmaradt ábrázolások ellenére - egyelőre nem lehetséges. A silphiumnak az orvoslásban is jelentős szerepe volt: ókori források fájdalomcsillapítóként, afrodiziá- kumként, fogamzásgátlóként és magzatelhajtóként is tárgyalják. Idősebb Plinius szerint egy fennmaradt példányát kuriózumként mutatták be Nerónak (NHXDÍ. 15).

A megnövekedett kereslet a Birodalom határain túlról importált növényekre és állatokra is hatott. Az Arábia területéről származó mirha (Commiphora myrrha) és tömjén (Boswellia sacra) kereskedelme akkora volument ért el, hogy a növény kipusztulásával fenyegetett (Peacock - Williams, 2007).
Az állatfajok közül rengeteg egzotikus ragadozó esett áldozatául a rendkívül népszerű amfiteátrumi állathajszáknak (venatio). Mikor Cicerótól, aki a Kr. e. 1. század közepén Cilicia tartomány helytartója is volt, leopárdokat kértek a római játékokhoz, azt írta: „ezek az állatok rendkívül ritkák” (Cic. Ad Alt. VI. 1.21; Ad fám. II. 11.2).

II. Iuba, Mauretania királya is ellenezte, hogy a rómaiak szinte kipusztítják országa vadállományát, és fia, Ptolemaios be is záratta az itteni amfiteátrumokat, a hippói állatkikötőt, és törvényt hozott a vadállatok védelmére (Cass. Dió XXXIX. 38.2-4; Plin. M/VIII. 7.20-21).

Sajnos, hiába. Az elefánt, a rinocérosz és a zebra a római korban pusztult ki Észak-Afrikából, mint ahogyan a Kis-Ázsiában a Szeleukida korban még megtalálható oroszlánok a Taurus-hegységbe húzódtak vissza (Amm. Marc. XXII. 15.24), a tigrisek pedig eltűntek Armeniából és Észak-Iránból (Hughes, 2003).
A biodiverzitás a tengeri fajok esetében is szűkült. A Földközi-tenger nyugati részében az új halászati módszerek (fáklyás éjszakai halászat, tonhalfigyelő állomások, halcsapdák) túlhalászáshoz vezettek (Trakadas, 2006).

A halak közül az óriás fűrészes sügér (Epinephelus aeneus) amelynek hossza a három métert, súlya a 600 kg-ot is elérheti - a Földközi-tengerben a kihalás szélére került. A bíborcsiga, a vörös korall és a szivacs halászata is ipari méretekben folyt, s egyes területeken teljes kipusztulásukat eredményezte. Ugyanakkor tenyészteni is megpróbáltak bizonyos fajokat: Optatus Elipertius flottaparancsnok Tiberius idején rengeteg papagájhalat (Sparisoma cretense) fogott be az Égei-tengerben, ezeket a Tirrén-tenger campaniai partjaihoz telepítették, s ötéves halászati tilalmat rendeltek el, hogy elszaporodhassanak (Plin. NHIX. 79).


Forrás: Grüll Tibor - A Római Birodalom ökologiai hatásai (Tanulmány)