logo

XXVIII Novembris AD

Ökológiai imperializmus.

Bizonyos, hogy a római melegperiódus is elősegítette azt a jelenséget, amit gyakran neveznek Róma „ökológiai imperializmusának". Ezzel kapcsolatban azonban két dologra kell felhívnunk a figyelmet:

(1) az „imperializmus" erősen pejoratív kifejezés, amely mögött mindig egy központi akarat érvényesülését látjuk, mintha Róma urai egyfolytában azon törték volna a fejüket, milyen módszerrel pusztíthatnák ki az őshonos növény- és állatfajokat, hogy helyükbe idegen fajokat telepítsenek.

(2) Az ökológiai változás dialektikus folyamat volt, amelyben a veszteségeket nyereségek egyenlítették ki, és fordítva.

Ugyanakkor ma már bizonyosnak tűnik, hogy a Római Birodalom ökoszisztémája meglehetősen egységesült, ami elsősorban a mediterrán flóra és fauna expanzióját jelentette, de nem kizárólagosan, hiszen a Birodalom peremvidékeiről, sőt azon kívülről is érkeztek új fajok, amelyeket sikerült meghonosítani: így a rizst (Oryza sativa) a Kr. e. 3. században Indiából; a barackot (Prunus armeniaca) a Kr. e. 2. század végén Armeniából; a cseresznyét (Prunus avium) a Kr. e. 1. században Kappadokiából; vagy a gránátalmát (Punica granatum) a Kaukázus vidékéről. Egyedül Britanniába több mint 50 új növényfajt hoztak be a rómaiak: főként gyümölcsöket, fűszernövényeket és zöldségféléket (Sykes 2004; Van Dér Veen et al. 2008).
A mai Ausztria, Belgium, Észak- Franciaország, Németország, Magyarország, Luxemburg, Hollandia és Svájc területén kb. 400 különféle település archeobotanikai adatait gyűjtötték össze. A kutatók a következőket állapították meg (Bakels-Jacomet 2003): igen ritkán (kevesebb, mint tíz helyen) fordult elő tíz növényféle: rizs, csicseriborsó, pisztácia, gránátalma, fekete bors, fokhagyma, mandula, tök, fenyőmag, dinnye. (A fokhagyma esetében lehetséges, hogy ennek hiányát a maradványok eltűnése okozta.) Ezek tehát ritkán előforduló és értékes egzotikus importcikkek voltak. Tíz és harminc település között fordult elő az olíva- és a datolyamag, így ezek is viszonylag ritkának számítottak Közép-Nyugat-Európában. Az egyetlen kivétel a füge, amit hetvennégy helyen találtak meg, bár ez is importból származott. A többi helyen szinte valamennyi olyan növényfajta előfordult, amit Európában termesztenek. Érdekes, hogy a zeller, a kapor és a szilva - amiket tipikusan „római" növényeknek tartunk - mára római hódítás előtti rétegekben is megtalálhatóak voltak, pl. Bibractéban (Mount Beuvray).

A kutatás azt is egyértelműen kimutatta, hogy a „római" ételek fogyasztása ebben a térségben a katonai településekről terjedt el a polgári lakosság körében. Érdekes, hogy a tisztek komfortját az importált keleti luxus élelmiszerek is biztosították: egy fekete borsot tartalmazó edényt egy centurio szállásán találtak egy Augustus-kori táborban (Oberaden, Németország). Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető a Hadrianus-fal menti táborokban is (Van dér Veen et al. 2008).




Grüll Tibor
egyetemi docens (PTE BTKTTI Ókortörténeti Tanszék)