logo

XXVIII Novembris AD

A mediterrán térség gazdasági és ökológiai integrációja a Római Birodalomban.

Róma Augustus uralkodása idején befejezte a Mediterráneum meghódítását. Ez azt jelentette, hogy a Földközi-tengert mindenütt vagy római provinciák, vagy ún. kliens-királyságok fogták közre, melyekben Róma feltételek nélkül érvényesíthette akaratát. Egy dolog azonban a hódítás, és más dolog az egységesítés.
Minden ellenkező híresztelés ellenére ez utóbbi eszköze nem a hadsereg volt, amely ekkor már jórészt a mediterrán vidéktől távol eső határok közelében állomásozott, nem is a flotta, amely mindig is viszonylag jelentéktelen haderőnemnek számított, hanem a „római béke", a sokat emlegetett pax Romana, amely Augustus hatalomra kerülésével véget vetett a belháborúknak, de jó időre a függetlenségi törekvéseknek is.

A provinciákra kifeszítették a római közigazgatás hálóját, melynek révén Róma parancsuralma (imperium) érvényesült az egész mediterrán térségben. Tanú erre az Újszövetség is. Egy Augustus által kibocsátott összbirodalmi összeírás-rendelet (apographé) következtében egy félreeső galileai falucskából felkerekedik két ember: Jószéf és felesége, Mirjám, hogy felmenjenek a Jeruzsálemhez közeli júdeai településre, Betlehembe, mivel a Dávid házából származó férjnek itt voltak atyai birtokai.

A Biblia világa felől közelítve tehát egy római census- rendelet miatt indul el az a folyamat, amelynek révén - Mikájáhú több évszázaddal korábbi próféciáját beteljesítve - Betlehemben megszületik a Messiás.




Grüll Tibor
egyetemi docens (PTE BTKTTI Ókortörténeti Tanszék)