logo

XXVII Novembris AD

Konklúzió .

Manapság divatos ismét a „Nyugat hanyatlásáról” és a „Kelet felemelkedéséről” beszélni. Tudósok, politikusok, vallási tekintélyek sokféle álláspontot megfogalmaztak már ebben a kérdésben. Mit tud ehhez hozzátenni az ókori történelem? Nekem úgy tűnik, hogy az ókorban (is) aszerint alkothattak véleményt erről a kérdésről, hogy a Nyugat vagy a Kelet szempontjából nézték azt.
Nyugaton egyértelműen a Graecia capta ferum victorem cepit szemlélete uralkodott, erre elég bizonyság, ha valaki a szatíraírók pamfletjeit elolvassa. Íme, Iuvenalis dörgedelmei a Graeca urbsról, amely nem más, mint az elgörögösödött, sőt „elszíresedett” Róma:

...dühít, polgárok, már e göröggé lett Város, noha nemcsak acháj föld küldte szemetjét. Mert beözönlött már régen Tiberisbe Orontes, s hozta magával a szír erkölcsöt, nyelvet, a ferde húrokat és fuvolát meg az otthoni kézi dobot s a ringyó-hadsereget, mely folyton a cirkusz előtt áll... ...Jönnek ez otthagyván meredek Sicyont, Amydont az, s van, ki Samost, másik Trallest, Androst, Alabandát, s céljuk: az Esquiliae s a füzesről elnevezett domb...
(Sat. III. 62. 69-71, Muraközy Gyula fordítása)

A szatíraíró elsősorban Róma erkölcsi züllését kéri számon a jobb megélhetés, több lehetőség miatt hatalmas tömegben Rómába érkező görög és szír bevándorlóktól, akik magukkal hozták fura nyelvüket, szokásaikat és ételeiket:
„Az asztalnál dőljön jobb ágyra, kit egy szél / hordott át Rómába a szilvával s a fügével?”
(Iuvenalis, Sat. III. 82-83).

Ezzel szemben a Kelet erősen hellenizált térségeiben a kulturális felsőbbrendűségből fakadó passzív rezisztencia, a kevésbé hellenizált területeken pedig a vallási világképek által motivált esetleges nyílt ellenállás volt a meghatározó, amivel szemben Róma részben a nyers katonai erőt, részben a szofisztikák közigazgatási-irányítási rendszert vonultatta fel.
Nehéz eldönteni, hogy hosszú távon melyik stratégia bizonyult életképesebbnek: a civilizációs szempontból alacsonyabban fejlett Nyugat (beleértve az anyaországot, Itáliát is) „elesett” a népvándorlások viharaiban; míg a Kelet tovább virágzott, egészen az oszmán hódításig. Nyugaton a „birodalmi kereszténység” váltotta fel a sokszínű pogány világot, Keleten az ortodox Bizáncot az iszlám uralom törte meg.



Grüll Tibor


Grüll Tibor (1964) a Pécsi Tudományegyetem docense, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem magántanára, a Szent Pál Akadémia tanszékvezető főiskolai tanára. Fő kutatási területe a korai császárkor, valamint a római kori zsidóság és kereszténység története.

Forrás: Grüll Tibor - A Kelet gazdasági, kulturális és vallási befolyása a Római Birodalom nyugati felében