logo

XXVII Novembris AD

Hódítók és meghódítottak

Minél biztosabbá és örvendetesebbé válik napról napra az állam helyzete, minél jobban gyarapodik birodalmunk hiszen már átkeltünk Görögországba és Asiába, amelyek bőségesen kínálják az élvezetekre csábító alkalmakat, sőt rátettük kezünket királyaik kincsére is -, annál jobban rettegek, hogy nem mi hódítottuk meg ezeket, hanem inkább ezek minket. (Livius XXXIV 4)

Livius Cato szájába adott szavai egy fontos jelenségre hívják fel figyelmünket. A Nyugat és a Kelet meghódítása sok szempontból eltérő módon ment végbe, és eltérő következményekkel járt Róma számára. Ennek fő oka az volt, hogy míg a hódítók Nyugaton náluknál sok tekintetben fejletlenebb civilizációkkal találták magukat szembe, addig Keleten épp ellenkező volt a helyzet.
A Nyugat legnagyobb részén a rómaiak valóban büszkélkedhettek azzal, hogy civilizálták a lakosságot: a barbár rítusokat betiltották; a törzseket civitasokba tömörítették; a nép előkelőit saját szokásaikra oktatták. Tacitus szokott szarkasztikus modorában így írja le Agricola civilizáló tevékenységét Britanniában:

A főemberek fiait a szabadokhoz méltó ismeretekkel neveltette, és a britannok tehetségét többre tartotta a gallok igyekvésénél, úgyhogy akik nemrég még a római nyelvtől is idegenkedtek, most az ékesszólásra kaptak kedvet. Ezután viseletűnket is megbecsülték, és sokan viseltek togát, s lassanként átpártoltak csábító vétkekhez: az oszlopcsarnokokhoz, fürdőkhöz és a választékos lakomákhoz. S ezt tapasztalatlanságukban művelt emberségnek nevezték, holott valójában a szolgaság része.
(Tacitus, Agricola 21)

Íme, a római kultúra (humanitas) curriculuma: tudományos és művészeti ismeretek (artes liberales), nyelv (lingua), viselet (habitus) és a mediterrán szokások: lődörgés a forumon, napi háromszori fürdés és az éjszakába nyúló lakomázás.

Ezzel szemben a hellén kultúra bölcsőjében, valamint a hellenizáció által mélyen átitatott, magasan urbanizált területeken, továbbá azoknak a népeknek a körében, amelyek a rómaiakénál sőt a görögöknél is ősibb civilizációval rendelkeztek, Róma már nem játszhatta el a civilizátor szerepét. Azért sem, mivel Róma hivatalos alapítási mítoszai szerint maga is erről a területről és ebből a kultúrkörből származott, ő maga is a homérosi eposzokból és a görög aitiológiai mítoszokból merítette történeti legitimációját.

A római elit bizonyos köreiben a Kr. e. 2. században ugyan volt még némi ellenállás a görög hatásokkal szemben, a Makedónia, Achaia és Kis-Ázsia meghódítása után amiről Livius bevezető szavai szóltak beáramló szellemi és anyagi javak hamar maguk alá gyűrték ezt az oppozíciót. Ki ne ismerné Horatius szállóigévé vált sorait: „Durva legyőzőjén győzött a levert Görögország / s pór népét Latiumnak művészetre kapatta” (Epist. II. 1. 156-157).

Még a császárkori római értelmiség szeme is valósággal könnybe lábadt Hellas nevének puszta említésekor. Az ifjabb Plinius így írt egyik barátjának, akit Achaiába neveztek ki helytartóul:

Gondold meg, hogy Achaia provinciába küldenek, az igazi, hamisítatlan Görögországba, amelyről tudjuk, hogy ott fedezték fel a műveltséget, a tudományt, sőt a földművelést is. S azért küldenek oda, hogy rendezd a szabad városok helyzetét. Azaz: olyan emberekhez küldenek, akik a szó igazi értelmében emberek, szabadok, a legteljesebb mértékben szabadok, s ezt a természettől nyert jogukat erényükkel, szolgálatokkal, barátságukkal s végül szövetségkötésekkel s vallásukkal érdemelték ki. Tiszteld alapító isteneiket, isteneik nevét, tiszteld ősi dicsőségüket, s azt a régiséget, amely az embereket tiszteletre méltóvá, a városokat szentté teszi. Tanúsíts tiszteletet múltjuk, nagyszerű tetteik, sőt mondáik iránt is!
(Epist. VIII. 24.2)



Grüll Tibor


Grüll Tibor (1964) a Pécsi Tudományegyetem docense, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem magántanára, a Szent Pál Akadémia tanszékvezető főiskolai tanára. Fő kutatási területe a korai császárkor, valamint a római kori zsidóság és kereszténység története.


Forrás: Grüll Tibor A Kelet gazdasági, kulturális és vallási befolyása a Római Birodalom nyugati felében