logo

V December AD

Árjegyzék

Bizony az árjegyzékben akadnak olyan furcsaságok, hogy néha különös módon kerülnek benne egymás mellé: árucikkek, foglalkozások, emberek - mert meg kell jegyeznünk, hogy a jegyzék legnagyobb érdekessége éppen az, hogy a munkát árunak minősíti, és maximálja a munkabéreket. A rendeletben némi rendszertelenség mutatkozik a munkavállalók felsorolásában, s így esik meg, hogy bizony egymás mellé kerül a béres, a csatornatisztító, a szövőmunkás, a tanár és az ügyvéd - mintha csak azt akarná hangsúlyozni a rendelet, hogy a munka az munka, s nincs különbség testi és szellemi munkások közt másban, csak a munka értékelésében.

A jegyzék a bérmunkának négyféle fajtáját ismeri: 1. időbér élelmezéssel; 2. darabbér élelmezéssel; 3. darabbér; 4. darabbér és időbér kombinációja. A nők munkabére 20-40 százalékkal kisebb volt a férfiakénál.
Napszám szerint fizették (élelmezéssel) a bérest, a hajcsárt, a vízhordót, a csatornatisztítót, a pásztort: ezeknek a napibére 25 denarius volt; a szövőnő, a munka finomsága szerint, 12-20 denariust kapott; a selyemszövő, mészégető, kőműves, kőfaragó, mozaikművész, bognár, ács és hajóács napszáma 40-50 denarius; a márványmunkás napibére 60, a falfestőé 75, az alakfestőé pedig 150 denarius. Darabszámra fizették az állatorvost és a birkanyírót, a fürdőmestert, a köszörűst, a könyvmásolót; egy fürdőmester díja minden vendég után 2 denarius, a borbélyé ugyanannyi, a köszörűs egy kardért 25 denariust kap, a birkanyíró egy birkáért hatot, az állatorvos egy állatért (érvágás, kötözés) 20 denariust.

A fuvaros bére mérföldenként 12 denarius, egy utas mérföldenként 2 denariust fizet; a másoló százsoronként 25 denariust kap, az ügyvéd egy panasziratért 250, egy perbeli cselekményért (tárgyalás) 1000 denariust. A darabbér és időbér kombinációja: egy tanulóért egy hónapra a tanár 50-250 denariust kapott, aszerint, hogy írásra, számolásra, geometriára vagy szónoklásra tanította-e.

A rézművesek és aranyművesek a feldolgozott fém súlya szerint kapták bérüket, a szabók és hímzők darabszámra, élelem nélkül, s többnyire otthon dolgoztak; ez tipikus kisipar volt. A szabó munkája meglehetősen alsórendű, hiszen a szöveteket kiszabott darabokban árusították, és a szabónak alig volt vele dolga; munkabére 2-60 denarius, élelmezés nélkül.
Ugyancsak önálló kisiparosok voltak a tímárok és szűcsök is, ellenben tiszta bérmunka volt a kőművesek, kovácsok, lakatosok, ötvösök, könyvmásolók, szabók, hímzők, szövők, bognárok, ácsok, sütőiparosok munkája. A napszám átlaga, ha az élelmezést is beleszámítjuk, 50 denarius: érdemes ezzel az átlagkeresettel összehasonlítani az árucikkek árait, s rögtön kiderül, mit vásárolhatott hát a munkásember, az iparos, a tanár és az ügyvéd a keresetéért.