logo

XXX Novembris AD

Adózás és a felgyorsult infláció

A Kr. u. 3. század anarchikus állapotai és a felgyorsuló infláció közepette az adórendszer is összeomlott. Az egymással a hatalomért küzdő hadseregcsoportok az értékét vesztett pénzzel nem tudtak mit kezdeni, s ezért áttértek az adó természetben történő behajtására, s ha az nem bizonyult elegendőnek, rekvirálásokkal egészítették ki.
Az így előtérbe került, természetben behajtott adófajtát annona-nak nevezték. Ez alapvetően a hadseregellátást és az állami tisztségviselők megélhetését biztosító, általánosan szedett annona militaris-ból állt, s csak később egészült ki a nagyvárosok: Róma és Constantinopolis ellátását szolgáló annona civica-val, melyet azonban nem az összes tartományban, hanem csupán Egyiptomban és Africában vetettek ki ráadásként.
Diocletianus az annona-t (széles körben használt másik neve a kivetés módszere után a iugatio-capitatio) a birodalom fő adónemévé tette; az állami bevételek naturalizálódása majdnem teljessé vált: a pénzben szedett adók összértéke egyes számítások szerint nem érte el a behajtott adók értékének még az 5%-át sem.

A naturaliák behajtása a megváltozott hatáskörű ,praefectus praetorio-k illetékességébe tartozott, míg a pénzben fizetett adók a comes sacrarum largitionum-hoz folytak be. A pénz értékének stabilizálódásával a 4. század végétől lehetségessé vált az adó egy részének pénzben való lerovása. Az 5. század közepén 1 annona 4 solidus-sal volt egyenértékű.

A lakosság pénzfizetési hajlandósága a kívánatosnál nagyobb volt, s ez ellátási zavarokat okozott, emellett a megfelelő ellenőrző rendszer hiánya miatt a pénzkezelés rendszeres visszaélések forrása volt, ezért a császárok inkább az adó természetbeni fizetéséhez ragaszkodtak.