logo

XXIII Januarius AD

A házasság fogalma

A házasságot Modestinus következőleg határozza meg - matrimonium est conjuctio maris et feminae, et consortium omnis vitae, divin et humani iuris communicatio. Tehát egy férfi és egy nő közt a legbensőbb életközösség és együttlét céljából életfogytiglanra kötött szövetség, mely jó és balsorsban fentartandó, quid enim tam humanum est, mond Ulpianus, quam ut fortuitis casibus mulieris maritum vel uxorem viri participem esse.

Modestinus szép fogalmazványa arra emlékeztet, hogy a házasulandók közt a legszorosabb szellemi és nemi közösség és bizalmas kizáró viszony létesül életfogytiglanra. Szerinte a házasság conjunctio maris et feminae, tehát egy férfi és egy nő egyesülése, oly célból, hogy nemcsak együtt éljenek, hanem benső és másokkal meg nem osztott állandó közösséget tartsanak (individua vitae consuetudo). Az állandóság (consortium omnis vitae) nem jelenti a felbonthatatlanságot, hanem azon előre ki nem számitott tartamot, mely, ha véletlen nem jön közbe életfogytig terjed.

A régi szigorral (manus) járó frigynél a feleség részesévé lett a férj családi hitéletének (sacra privata) s minden vagyonjoga a férjre szállt át, és férje után ennek leánya gyanánt örökölt. Erre céloz Modestinus, midőn eme szavakat használja: »divini et humani iuris communicatio,« mely szavak azonban már Modestinus korában is csak hagyományos kifejezésül szolgáltak, mert hiszen a császári korban a manus nélküli házasságok váltak túlnyomókká.
De ama szavak, mint a testi és lelki egybeolvadás jelzői a keresztény császárok által is használtattak, még akkor is, midőn a pogány vallással a családi cultusok is megszűntek s a »divini et humani iuris communicatio« Justinianus által minden érvényes házasságról egyformán mondaták. A házastársak egymást kiegészítő egyesülésében (conjunctio) rejlik a házasságnak ereje és hatalma, hol a férfi megnyugvást, a nő védelmet s boldogságot talál s rendeltetését az erkölcsi méltóság követelménye szerint betöltheti.

A házasság nem ideiglenes csatlakozás, hanem állandó frigy, melyet a választás vonzalom, kölcsönös tisztelet (pleno honore diligere) s az ész és szív által szabott erkölcsi kötelmek jellemeznek. A házasságot a római jog nem tekinti merőben állati közösülésnek, hanem emberi tartós szövetkezésnek oszthatatlan szerelmi viszonynak. Erre mutatnak eme szavak »Matrionum est viri et mulieris conjuctio individuam vitae consuetudinem continens.«
A római nép különbséget tett a »matrimonium« és a »nuptiae« közt. Amaz a polgári törvényszerű római házasságot jelenté, emez pedig azt, mely a ius gentium szerint köttetett. Azonban ezen különbig a justiniani jogban ámbár előfordul, de többé nem gyakorlati, sőt a szavak is vegyesen használtatnak.


Forrás: Dr. Vécsey Tamás Római családi jog