logo

XXVIII Novembris AD

Elválási forma a manus esetében

A házassági elválás a római családjogban igen fontos fordulópontot jelez, mert a nagyon is mesterkélt dotalis jog sokszor érintkezik vele. Ezért részletesebben megvizsgáljuk. Az elválást mai nap bírói ítélettel szoktuk megállapítani, és igy az elválásnak ideje és mibenléte hatóságilag van bizonyítva.
Rómában az elválás magán utón, legfeljebb amicorum sententia történt, sőt, ha az ügy az u. n. iudicium de moribus fóruma elébe került volna is, ezen forum nem a felett határozott, szabad-e az elválás vagy nem, de a felett melyik fél okozza az elválást, utrius culpa divortium factum. Ezért az alakszerűség, mely által az elválás kétségbe vonhatatlanul jeleztetik, igen fontos körülmény.

A római polgári jog megengedte az elválást de ennek ünnepélyességei iránt kezdetben nem intézkedett, hanem a római nemzet közjogába tartozó ius sacrum követelte, hogy a confarreatioval kötött házasságok csak a szokott vallásos szertartás mellett bontathassanak fel, sőt épen nem valószínűtlen, hogy a hivő ősidőben minden házasság, mely áldozatokkal köttetett, ugyan ilyenek mellett bontatottfel. Erre látszik mutatni, hogy az elválás Ceres védnöksége alatt állt. Általában a mi az istenek védnöksége alatt köttetett, az ezek kiengesztelése nélkül fel sem bontathatott. A manus alatti házasság megkötésének, illetőleg a manus megszerzésének módja mérvadó volt az elválásnál is.
Confarreatio esetén az elválás csak diffarreatio által, coemptio esetén remancipatio utján történhetett; az usus által szerzett manus alól is csak a remancipatio szabadíthatott fel Forbiger ez esetben elegendőnek mondja az egyszerű nyilatkozatot. De ez ellenkezik a manus természetével, és nincs igazolva semmivel.
Megjegyzendő azonban, hogy a manus feloldása nem eredményezte ipso iure az együttélés megszakítását is, mert ez csak mutuo dissensu történhetik; és viszont az elválás nem zárta ki a manus folytatását.

Hihető, hogy a XII. tábla, midőn az elválást fontos okok alapján megengedte, egyszersmind elfogadott bizonyos alakszerű kifejezést is az elválást szándék kijelentésére. Erről azonban hiányoznak a biztos közlemények. Némelyek vélekedése szerint talán e szavak használtattak: tuas res tibi habeto vagy pedig ezt: foras exi. Ezen régi korban mely, a jelvényes cselekvényeket kedvelte, a kulcsok elvétele valószínűleg szinte jelzi az elválást.

Lényegesnek látszik azon formaszerűség is, hogy az elválás a barátok tanácsának kikérésével történjék. Valerius Maximus azt beszéli, hogy L. Antoniust a senatusból kitörölte a censor a v. é. u. 447-ben (Kr. e. 306) azért, mert L. A. nejét önkényesen, durván, barátainak meghallgatása nélkül elűzte, virginem in matrimonium duxerat, repudiasset, nullo amicorum in consilio adhibito; tehát látjuk, hogy nem az elválás esett censori megrovás alá, hanem az, hogy helytelenül járt el a férj, nem tartván meg a kellő formát, mellőzvén a családi tanácsot.

A pun háborúk után az erkölcsök süllyedtek, a családi kötelékek lazultak, a censor tekintélye hanyatlott és az ősi hitvallás, mely oly sok szertartással szentesíti a házasságot, (34-36 §§.) hitelét rohamosan veszítette. Mindez elősegíti az elválások gyakoriságát, könnyűségét. Önkényes, meggondolatlan, könnyelmű elválások jöttek napi rendre. A Gracchusok kora után könnyelműen köttettek s irtóztató ledérséggel oldattak fel a házasságok.

Az elválás oly könnyű volt, hogy a feleség átengedése még a műveltebbek közt is előfordult. Az utticai Cato maga jegyzi el nejét Marciat ennek jelenlétében Hortensiusnak és T. Nero nejét Líviát, noha ez teherben volt, átengedte Augustusnak. A triumvirek éppúgy, mint maga Cicero is, nem különben a későbbi imperatorok a legkönnyelműbben váltak el.

A szívtelen nők, kik a süllyedésben mindig mélyebbre hatnak, mint a férfiak, lelkiismeretlenűl cserélték férjeiket, exeunt matrimonii causa, nubunt repudii.

Valamint a forgalom rendkívüli kiterjedettsége mellett a pontos és formaszerű útlevelek nélkül történik a közlekedés, épp úgy nélkülözte az ünnepélyes alakszerűséget az elválás. A lex Julia de adulteriis szabott elő komoly alakszerűséget. Ez azonban már főleg a manus nélküli házasságok korszakába esik.

A manus melletti házasság felbontása mindig nehezebb és ritkább volt.


Forrás: Dr. Vécsey Tamás Római családi jog