logo

XXVIII Novembris AD

Apai közreműködés az elválásnál

Valamint a házasság kötésénél, úgy az elválásnál is oly természetellenes beavatkozási hatalom illette az apát, aminő egyedül azon társadalmi viszonyokból magyarázható meg, melyek Rómában léteztek, hol az államélet öszpontosult egy községben, az egyén pedig elmerült a családban.
Az apa a családfiú számára érvényes eljegyzést tehetett, ennek házasságához apai beleegyezés kívántatott, mint ez a protestánsoknál hazánkban, a nem nagykorúakra nézve mai napig is áll; az apa vette át a hozományt, s mindezt úgy tárgyalják a római jogászok mint rendibe levőt, valamint azt is, hogy az apa leányát ennek férjétől manus hiányában régente visszakövetelhette; fiát az elválásra kényszeríthette, viszont az elválást neki megtilthatta. Ez utóbbinak vagyonjogi indokolását méltányolnunk kell.
Mivel az elválás vagyoni hátrányt vonhatott maga után, ezért rendelte úgy Marcus mint Diocletianus és Justinianus, hogy ha a szülék hozományt vagy házasság előtti ajándékot adtak vagy kaptak volna, hátrányukra nem bonthatják fel a gyermekek a házasságot. Az apának beleegyezése, valamint a házasság kötéséhez úgy a fentebbi indokokból a felbontáshoz is megkívántatott.

Nehogy az apák visszaéljenek az érintett felbontási hatalommal, bizonyos óvszerekre volt szükség. Jelesül a felbontásnak indokolatlan eszközlése ellen a feleség apja irányában biztosíték volt a manus; a férj apja ellen pedig az, hogy elválás esetén ő a hozományt kénytelen visszaadni. Mily mesterkélt, mily természetellenes állapot! Azt azonban nem hibáztathatjuk, hogy az őrült helyett az apja mondhatta fel a házasságot, mert ő maga úgy sem képes ezt tenni, holott a felmondás ellen védve nincs.
Marcus Aurelius császár tiltja el az apai hatalom birtoklójának, hogy gyermeke házassági kötelékét ennek beleegyezése vagy valami »magna et iusta causa« nélkül felbonthassa, s szívére kötötték minden apának »ne acerbe patriam potestatem exerceat.«
Ezen humánus rendelkezés után az apai hatalom többé nem terjedt annyira, hogy a beleegyezésével kötött házasság felbontására kényszeríthesse gyermekét, sem arra, hogy elhagyott férjéhez visszaerőszakolhassa leányát. Egyébiránt Justinianus őszintén kimondta, hogy a házasság csak a szülők beleegyezésével bonthassák fel, nehogy ezek, ha hozományt vagy házasság előtti ajándékozást tettek volna, vagyonilag károsíttassanak.

Az elváláshoz a szülői engedélyt azért követelte Justinianus, mert némely rossz gyermek hamisan elválást színlelt, a hozományt vagy házasság miatti adományt a szülőktől szépszerivel elcsempészte, s tettleg folyvást együtt élve könnyelmű hitvestársával mindent eldőzsölt, és azután az apának esett terhére.


Forrás: Dr. Vécsey Tamás Római családi jog